Félrelépés

 

 

Csak egy kavics

parányi barna

akadt ma a parton utamba

s

az

üres szív újra megtelik vággyal

emlék rohammal

csókok záporával.

Nem veszem kezembe

inkább félre nézek

kacatok közt lassan 

óvatosan lépek 

egyszerű dunai reggel

szellő libbent fátylat

megigéz régi  szerelemmel.

Emlékszel

kérdezném

bár tudom jól a választ

tenyered hevét őrző kavics

megmaradt nekem 

csak egymásnak vesztünk el

nincs gyógyír és nincsen rá bocsánat. 

 

 

Egy

mozdulat

víz felé hajolva

tükrében  keresem arcod

 magamat látom csak vénen

karnyújtásnyira van a múlt

 hallom ahogyan a szó koppant: 

Soha, soha többé! 

 

Megbicsaklik a bánat 

sóhaj szakad s repül

egészen a szemed színében 

pompázó égig

 a

víz

csobban s halkan susogja

ne sírj 

nem hagytalak el 

 velem maradsz örökké.