Szénrajz....

Szénrajz

ez

itt

fekete

és

fehér

életasztalon

fázós világunkat

paplan takarja

vakítóan fehér

szorgosan szitálva befedte a tél

parányi jelek

hatalmas

abroszon

búcsúzó

pihék

reszkető bokrokon

néhány szál ledér virág

tavasszal álmodott

selymét széttárva

szirmot és könnyet
hullatott

karcolásnyi csendben

minden sebezhető

szívekkel körözve múlik el az idő

csend repít

bámulom ázott ágak unhatatlan

szelíd játékait

csepp

hintázik

gyémántsor remeg

gyöngyszem

kincsüket többé már

meg

nem

lelheted

lábnyomok a kertben szanaszét

firkálódtak a hóba titokzatos mesék

szél kél és kalimpál

gyenge hangokon

fáradt kerti szegleten

ázott szárnyú

magkereső madárka magányosan oson.