Kicsit
még nyújtom a percet
még nyújtom a percet
kicsit
még
játszom
játszom
poros ablaküvegen
esőnyom
a
kertet
végig csorgott cseppek nyomán át alig hogy látom
egy
perc
és
kitárok
ajtót
ablakot
mozdulatlan
a
most
a
szépség
létlenyomat
de
kitisztítom az ablakokat
eltüntetek minden porszemet
rongyot
kacatot
máglyára vetek
ezer
összegyűrt régi papírdarab
összegyűrt régi papírdarab
tüzet fog és lángra kap
mindhez valami emlék tapad
ezernyi kép
csupán
egyetlen mozdulat
törölhet a gép
eltűnhetne valamennyi hozzád írt levél
és
el
az
érkező
édes
sóvárgó
válaszok
égő
tűzben
egyszer
talán
minden lobogni fog
csak
a
szív
a
szív
enyém és tied
érzi
tudja
lehet
tépni
gyűrni
de
minek
tépni
gyűrni
de
minek
minden
szó
szó
minden
elsuttogott mondat
sejtünkbe épült
élősködő csókok örökre bennünk lapulnak
kezed sebhelye a vállamon
hajszálaidat ahogy végig simíthatom
szoknyám szegélyén induló mozdulat
megtorpanó vágy
szerelmes szavak
szerelmes szavak
múlhat a ma
jöhet
a
a
holnap
porszem és kacatok között
mindvégig ott vagy
csöndfodros mosoly
hiánnyal telített
elvétett
órák
napok
szirmos reggelekből mi az mit magunknak végül meghagyok?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése