Macskák kószálnak itten, ez az egy cuki pofa a miénk, mely a kép mögött sündörög, a többiek pedig erre-arra mászkálnak reggelente, kihasználva az ebtelenséget. Napközben szerencsére nem járnak erre idegen cirmosok.
Madár dalol, ibolya kéklik, asszony pedig metsz, gereblyéz, elszáradt gallyakat ráncigál, próbálkozik megkímélve a vénülő orgona friss hajtásait rendbe tenni az elvadult orgonást. Lassabban muzsikál már kezében a fűrész, hát is sajog a bokrok alatt bujkálás miatt... Sebaj... tavasz van gyönyörű...
Ahogy a költő, J. A. is megverselé:
"Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél."
Idézhetném tovább (is)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése