Bolond a szív
furán működő jószág
naponta monoton teszi dolgát
míg körbeveszi a szokott valóság
szépről álmodozni
régen nem szokott.
Mégis
ha lépni kell arra nagyon ügyel
szemét
semmi
új gyönyörűség ne kerülhesse el
s
lám
kert végében
otrombára nőtt nagy kórók között
alig észrevehetően
fehér ibolya sziget ragyog
amott
fürgén aranyozza magát
egy hóbortos bokor
s
citromszín pille
csókot lehelve
sziromról sziromra
vígan vándorol
zsibong a part
friss szelekkel
csalóka
tavaszszín vágyakat kohol
tévedés
talán az is lehet
bolond a szív
az
első
napsimításra
minden fagyos szürkeséget feled
s
kabátot
kendőt
ledobva
mezítelen örömmel
a
fény felé rohanni kezd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése