Engedem a szívemet feléd
fényben tobzódó
tavaszunk reggelén
kinyílik a világ
táguló mindenség
ablak alatt
lilás virág sokaság
utolsó magot csipeget
egy
fekete madár
nézem a vizet
a
fűz öltözködik
napban fürdeti
halványzöld rügyeit
lenge szélben játszik
szelíden integet
az
élet hívogat
nevet
egyetlen szó hiányzik csupán
a
neved.
A
túlpart
párában alig látszik
néhány csepp ül meg
fáradt kézfejemen
rövid korai üzenet
egy jel
felbolydít
sebet ejt
csókodra vágyódó
éhező szívemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése