Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2026. július 16., csütörtök

Lekvár - 26


Lustaság fél egészség
mégis mi van
ha megvert a tettrekészség?
Zsörtölődök emiatt néha
miért épp a szorgalom
őseim hagyatéka?

Hajnal hasad munka után nézek
lekvár főzés - harmadik dózis
kajszton langyos
cukor már olvad
fakanál csúcson
ma bevégzem mindet
nem halasztható
nem lehet holnap
három nap
három reggel
számtalan üveg
cukor szóródik
tíz zacskó már üres
csillanó szikrák 
mézes gyümölcsös íz 
deríti kedvemet.

Behasalok polcok alá mélyen
hol lelek még üveget
megsajdul a térdem.

Keverem
kavarom
közben méricskélem
csöppen is
megkóstolom gyakran
habos
barackhegyből
lekvár rotyog lassan.

Téli estéket képzelek
unokás délutánt
lekváros palacsintát
megtöltött piskótát
s
valakit aki majd nevetve 
teli kanállal tányérjára merít.

Anyámat látom magam előtt
 s
hatalmas lábosait.
Kezét
karját
türelmét
s
hagyom
hogy
egy drága csepp
zabolátlanul 
végig csorogjon kézfejemen
míg gondolatom 
régi világok felé halkan eloson.

Míg a polcon lassan 35-40 csoda narancsszín üveg sorakozik. 
 


Eme vers, pontosabban a lekvárfőzés alapanyaga G. Judit szomszédasszony szeretetteljes adakozásának köszönhető. Hála érte!

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése