Haladék

Érzem haladék
e
késő őszi napfény
fáim közt rejtőző félénk mosoly
míg kezeim
burjánzó bokraimat nyesték
elidőztem
elmúlt napokon

zizzenő fényben hulltak
már a lombok
együtt léptünk
köztük
régi ölelők

aranylón peregtek
táncukból buja
szélfútta nász kerekedett

vadlibák vonultak
a
messzeségben
megláttam ott fenn
áldó tekinteted

egyszerre elöntött a hála
kopott seprűmmel
összetereltem
sorban
szétosonni vágyó
féltett kincsemet

vörös bogyók - régi sebek ára
tört ágak - elbotlott tegnapok
fanyar illatú virágok

sem takarták
előlem
létkegyelmed
s
ajándék holnapod!