Eső után...
Az
éjszakában
szépséges dallam áradt
csorgott
csepegett
kopogott
inni adtak a szomjas
létporos
világnak
párnába fojtott
sóhajjal
hallgattam vágyva
bár látnám hogy csobban a csepp
a
folyó
magányába
szirmok szippantottak
föld itta bátran
ágak mosakodtak
éjjeli zuhatag sűrű homályában
kehelybe záródó gyöngyszemek
tócsák
párálló patakok
a
zuhé mindenhol nyomot
foltot
hagyott
friss fénnyel érkezik a reggel
te is nézed táguló szemekkel
szárítkozó fák alatt
megtorpansz egy percre
pocsolyát ugorni nem esik ma sem nehezedre
lódul a kedv
fröccsen a víz
bolondos kedvvel tanít játszani újra a csalfa április.
Remek kis vers, kedves Húgomasszony! Tetszenek a szépen csengő betűrímeid...
VálaszTörlésEgy kis játék.
Törlés