Legkevésbé sem értek a technikához...
Boldogult kamaszkoromban tüntetően kezembe sem vettem a fizika könyvet. Talán Zsuzsa tanárnő irgalma, vagy némi szerencse mentett meg a teljes elbukástól. Emlékszem 150 oldal várta szomorúan a könyvben, hogy egyszer-egyszer belelapozzak. DE én karakán gyerek lévén nem engedtem a nyomásnak! Félre innen fizika, félre reáltárgyak! Mindez annak fényében érdekes, hogy nővérem éppen az ELTE fizika tanszékének volt kiváló diákja, apám, bátyám is reál oldalon tette a dolgát. Presszió volt bőven, rossz jegyek is akadtak nagy számban. Kitartó voltam mégis, így ma is homály fedi miként mocorog az áram a vezetékben, ki is az a Katód, meg az Anód?! Hogy jutnak el a hangok A-tól B fülébe...?! Minden, ami technika számomra örök rejtély marad. Füllentenék, ha azt állítanám, hogy 50 év alatt bármi is megváltozott, ugyanúgy kínaiul hangzik ma is a kütyük működése. Így azt sem tudom megfejteni milyen bizgentyűt állítottam el, hogy a képek nem kerülnek fel folyamatosan a "felhőbe", azaz a fotótárba.
De, hogy most valamit megpiszkálva megmoccantak és legalább szeptember hatodikáig bepillantást engednek a "múltba" gyorsan bepakolok ide is néhány képet, hogy emlékeztetőm legyen mi is maradt meg röpke nyaralásomból.
Az idei dunsztos üveg nem kell, hogy nagy legyen. Nem gyömöszölök bele hatalmas sziklákat, ahová felkapaszkodtam, nagy-nagy sörös korsók, méregzöld fenyvesek, hegyi patakok, teleki margaréták, maroknyi málnák mind kimaradnak. Képtárakat, idegen tájak ismeretlen szavait, városok tornyát-bornyát, vízesések moraját sem löttyintem fel tengerek sós vizével, hogy tartósítva legyenek.
"Eccerű" magyar szépek kerülnek a röpke nyaralásból elspájzolásra. Balaton, Bakony, Pápa megvillanása. És a csúcs! Két óra a csodálatos vízen, egy vitorlás tatján kapaszkodva, s amennyire lehet égre, vízre, mélységre és magasságra szűkítve, azaz tágítva azt a 120 percet. Lehet, hogy mások számára furcsa, de nekem a pillangók bámulása, vadnyomok felfedezése, vagy egy gém társaságában töltött félóra a nagybetűs KIKAPCS! Köszönöm nyár, hogy szeptemberi búcsúzkodás közben megleshettelek! (Amint rájövök, hogyan tölthetem fel a most még hiányzó képeket azok is láthatók lesznek.)
NYÁR ELVITELRE!
A fizikával én is nagyon hadilábon álltam. Pedig manapság mekkora haszna lehetne, ha fel tudnánk szerelni egy új csillárt, le tudnánk cserélni egy konnektort. Az a véleményem, hogy csak annak kellene fizika tanárnak mennie, akiben akkora a szeretet a fizika iránt, mint volt Öveges professzorban. És aki meg tudja szerettetni a gyerekekkel ezt a tantárgyat is.
VálaszTörlésA nyári képeid gyönyörűek. Örülök, hogy sikerült őket velünk is láttatnod.
én pont így vagyok a földrajzzal és a történelemmel. Szegény apám vért izzadt velem gyerekként, az öcsém földrajz-tanár. Ettől színes az élet - nem vagyunk egyformák. Rajzolni csak vonalzóval tudok, de a szépre, jóra fogékony lévén a képeidnek hangulata van, meglátod mit más észre sem vesz. Jó dolog ez sokunk örömére.
VálaszTörlés