Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. október 10., szerda

Ősz a Dunánál...





Őszi fények titkos láza bujtogat
tüzet varázsol
megsebez
kacag
finom selymével
vállamat
bevonja
a
nap
karomra
ökörnyál tapad
nézem
nézem
a
víz fölé kihúzott hosszú ezüst fonalat
 
csúszós kövek között
mély árnyék lapul
mit rejt a sötétség
mi lehet ott alul

veszett kincsek
ócska csavarok
rozsdás zárak
csontok
száz éve elhagyott málló kacatok
sár
iszap
kavics
takarja
itt
évszázadok lenyomatait

magasban
fenn
sirályraj villan és sivít
s
lent
a
Duna
hatalmas meztelen tálca
feltárja
aszott medrének féltett titkait.
 



 

1 megjegyzés: