Színtelenül
színes
udvar és kert üres
a
hideg pára
ráfagyott fenyőre
vén cseresznyefára
bokrok
esendő ágak
dermedt csillogó ruhában
új
szép
napokra várnak
hóvirágok
lándzsás őrtállói a télnek
fagyosan is remélnek
és
a
Dunán is fehér a paplan
hajó dohog de én nem látok az orromnál tovább
hol röppen a sirály
és
hol
csapnak le éhesen a kárókatonák
téli rajz
felbukkanó régi téli képek
mesés a táj
kiskabátban szaladtunk tágas réteken át
lábunkra fagyott a bakancs
kezünket vörösre csípte a hó
árokba borult szánkó
nyakunkba hulló hógolyó
jégcsapda lett a beszakadt kicsi patak
átfázva értünk haza
zúzmarás öreg füzek alatt
otthon
melegen duruzsoló kályha várt
anyám lefejtette rólam
az
átázott
kabátot
ruhát
anyám lefejtette rólam
az
átázott
kabátot
ruhát
s
bevackolódtam a konyhai öreg puha ágyba
nyakig húzott takaró alatt
vártam
míg
a
gőzölgő leveshez
anyám
előveszi
kedvenc kopott kanalamat...
előveszi
kedvenc kopott kanalamat...
/Tegnap a vonaton egy oroszlányi nénivel idéztünk gyermekkori emlékeket... neki köszönöm, hogy megnyílt a szívemben a zsilip. Az idézett gyermekkori kép - mezőkeresztesi éveinket eleveníti fel, ahol három kilométerre volt az iskola... sok veszélyes kaland után a nagy hidegben átfagyva értünk haza./
Ma már efféle kalandokra nincs lehetőség. Ahogy olvastalak bennem gyermekkori, oroszlányi telek elevenedtek meg, szánkázással, korcsolyázással, átfagyással. Szegény mai gyerekeknek még védett körülmények közt sem jut ilyen, s mi tudjuk mit vesztenek vele. Szerettem a versed, ismét.
VálaszTörlésOROSZLÁNYI?!
TörlésMég sohasem jártam ott!
Bányászváros, viszont mellette található Majk a híres kamanduli néma barátok celláival, a kolostorral.
TörlésGyönyörű és érzékletesen pontos, visszhangot kelt!
VálaszTörlés