Február

Kinyílt az ég

vén feketét

fásult szürkét

sehol sem látni

fehér fickák

frissítik az ég halványkékes színét

ujjongó pászmák

fényesre festik folyónk dermedt peremét

cammogó táblákat
madárcsapatot messze sodor

a

víz

de

jégvilágban árválkodik még a komp

bolondos vágy csupán a kikelet

megremegek

cseppen

csurran

csobog

új

hangokat

hallgathatok

minden játék

tűnt napok fájó sebei illannak

rigó bukkan fel a kert alól

tavasz

súgom

neked

talán hallod is valahol

utat engedek az új csodáknak

s

meghajtom térdemet az első

selyemfehérbe öltözött

hírnök
hóvirágnak.