Kaláris
árokpartra
rétre
hulló
vöröslő gyöngyszemek
káprázatos sora
ártatlanul
hittem
én
ostoba
hittem
én
ostoba
karcsú szálairól
nem jut eszembe
többé
soha
soha
izzó szerelmed
lángos
lávanyoma
kaláris
szirom remegés
bőrömet
pettyező
buggyanó nevetés
nyakamba hulló
fekete sóhajok
pirosban pompázó
vágyódó mondatok
éden
ébren
már gondolni sem merem
széttépi szívemet
valaha még
pipacs sziromban
tobzódó édes szerelem?!
Szép.
VálaszTörlésKíváncsivá tettél, hát átugrottam ide, hogy olvashassam. Nem bántam meg. Tetszik. :)
VálaszTörlés