Gyertya a hóban

Gyertyám tétova

remegő

fényét dobja a hóra

gondolunk rá

mégsem

beszélünk róla

mit őriztünk meg

múltunk ringató meleg lobogásából

eltakart életünk

bársonypuha vackába rejtve
mi lapul

szerelmed
világít nekem jeges szélben is
ragyogó alkonyon

havas est közeleg
lassan izzik a hasáb fa
megfojt
megéget
tüze
szívemet kormozza vérig 

lángjának

perzselő

románca.