Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. január 30., kedd

Szélben ébredő reggelen...




Ugyan nem reggel, de hatalmas a szél....


Dübörög

dobol

széttép

kaszabol

lesepri a felhős eget

szárít átázott földeket

nincs vége a remegésnek

neki szalad falnak

résnek

fényseprűvel homályt cibál

virágszirmot leráncigál

közben fenn vörösből kékre nyíló egek

könnyed kedvvel

tavaszi színnel festenek



komor kéményből még füst szalad s szétterül a keserű szag



szembe széllel dacolva

sirály

igyekszik magasra

s

a

Duna

hatalmas ezüst tálca

madár röptét  megcsodálja

zúg

zeng

a

világ

hajladoznak az orgonák

hóvirág hogy a próbát kiállja

kacér selymében hajlong
most nem nevet incselkedőn

rügyeit türelemre intő vén cseresznyefára.

2 megjegyzés: