Jómadaraknak...

Tél - tavasz - nyár....

Tél
tavasz
nyár
együtt
kertemben
mit nap süt 
majd
hó hull 
szél forog
Duna felől
vihar kél
jégkristály kopog
majd
nap
ismét
vagy inkább 
fellegek
bolondos január
csodálom virágos kedvedet!

Eszembe jutottál

Régi
régi
évek
eldobott képek közt
kotorászok
limlom
firkált szavak
agyamba bukkannak hirtelen

eszembe jutottál

égő 

szavakat dobtál

télben
viharos
szélben

eltévedt utakon
rozsdás
megkötött
napok helyett
megint
bennem kavarog
egy
tél
s
egy
út
kitakart létünk ígérete
mennyi
volt
múlt
emlék
dobhártyámon
sóhajod

dermesztő kísértés

életem vágyhalott.

Régi- versek...

Itt jártál
éreztem
meghalok
szívemben
dobogtak
tamtamok

karodban
kezedben
átfutó remegés
torkomba feljutó
égőtűz
lebegés

szorongás
zavar
és
félelem

semmit sem
tarthat
meg
elfáradt
vén kezem

illatod
sóhajod
messze
már

emléked
ostobán
visszajár.

http://www.youtube.com/watch?v=WdklfFguuYw&feature=related 

Vers egy ismeretlen év kezdetén, szomorú barátomhoz

Az 

áldás nem 
mindig onnan
és
éppen úgy érkezik
hozzád
ahogyan várod
lehajolsz
vagy
felnézel
s
látod
fényedben pompázó
táguló világod
léted millió apró csodáját
ha
átlépnél rajta
gondold át barátom
élet utad kanyarog
e
arra
mit
kérsz
könyörögsz
sóvárogsz
s
miért
naponta kockára teszed
léted
filléres dolgok
mondd ettől vagy boldog
sors teljesülésed
hála
a
létért
benned
rejlő isteni csoda
dicsérete
tartson meg ma
és
holnap
 gondfelhők
helyett
nézz két kezedre
s
homlokod mögé
rejtett

 kincseidért
gondviselésedet
áldjad.

Ünnepvárás idegen tájakon

Csigaházban

Tudom
tudom
hogy hangod
szélfútta időben
is felém sodor
egy régi dalt
mit
sohasem énekeltél bátran
csupán
szívmagányod
dobogta vérig
hogy végig szeretni fogsz

konok
makacs
akarásod közben
a
vágyak elillantak
mint
röpke
rőzseláng meleg
aztán
újra
s 

újra
megkapartad 

öreg
szétrepedt
csigaházad 

megmozdult
benne valami
parányi élet
őszülő
fakuló
életedben ott vagyok
ha kell tűz
ha kell ragyogás
vagy néha
végletes félelem
értelmetlenül
ne
teljen el
kuszára szőtt
egyetlen
életed
nélkülem.

Gyermek vagyok

Gyermek vagyok
vének bőrébe bújva
pislogok
kusza
érthetetlen
világok felé

kapaszkodnék
beléd
szülő kezed
simítása nélkül
arcod
távolodó fénye
szemem sarkában
könnyben egyesül

gyermek vagyok
elvesztettem
féltett kincsemet
virágaim
mind
mind
porba törtek
sáros
időtlen
utam
tavaszainak
vége

őszeimtől
szűköl
még
létporos szívem
keresni kéne
egy újabb
szép
ringató napot
míg
életkalapom
karimáját
bolondos
vágyak
maszatolják össze.

Feledés

Néha még rád tekintek
vissza 
késő esti
halványuló fényben

gyertyák lebegnek
éberen
míg ölelésed
 újra
megidézem

majd lassan
puhán
engedelmesen
felém borít az éjszaka
csillagokkal
kivert
fekete bársonya
suttogásod
áthatol
száz
és ezer világon
dalom dalod
arcom a te arcod
összemosódott
 képek
közt is tudom
méreg vagy
rég
kicsorbult pohárban
hiába
vívtam veled
ezernyi bús és konok
 csatában

 te győztél

mégis
élek
feledés küszöbén
visszarántanak hozzád
vakon botorkáló
koldus
ölelések.

Hajnali dal...

Azt nem tudom

hogy
a
mennybe

ez a dal

mennyire megy be

és

azt 

sem

hogy ott

milyen gramofonon hallgathatod

érzem

hogy 

habfehér szárnyad

angyalként vet 

rám

hajnali

s

késő esti

árnyat

hiába takarom szívem

lelkembe

hiányod huzata 

ki

s

be 

járhat

ma gyertyát gyújtok 

és neked dúdolom

ezt a buta dalt 

mert itt már nem volt rá idő

hogy

füledhez

hajolva

százszor

elmondjam újra

hiányzol

ezért hát a hajnali ének

felteszem

újra

meg újra

meg

    újra....

érted.

http://www.youtube.com/watch?v=B3oT1sxINO4