Futottunk

 

Futottunk

remegett a föld

szűkös ösvényen

hozzánk

csapódtak vízterhes ágak

várlak

nedves fűbe

furakodó lábnyomok

láthatod

bogarak

pillék

pocsolyák

sárgán

lilán

libbenő

vadvirág

futottunk

arcodon

édes

remegéssel

terült

szét

a

vágy

elkaptalak

kiáltottad

és

futottunk
rohantunk
fák közt cikázva tovább

könnyedén ölelkezett bennünk a világ

mennyei harmóniák

fénye

szemeidben

felhőket terel

bolondozó kacagással

kettéhasítottuk ártéri erdő csendjét

te
vagy a fogó

vagy

újra

én

öröm ölel

újra éled

bújócskázó kedvem

puha érintéssel fogsz körül

kezed nyomát őrzi bennem a játék

nevetésben fuldokló délelőtt

tova iramodó pillanat

éltető ajándék.

 

 

(Simon unokámnak.)

Legszebb...

Nagymosás volt délután s az éjszaka, ömlött, mosdatott mindent az égi áldás...
Most cseppeket, tócsákat szárogat a nap.
Ma új képek készülnek, ilyenkor a legszebb a kert (minden nap ezt gondolom, míg a tavaszi virágparádét bámulom...).
Éljen a május!

Paletta

Színfoltos paletta

mutatja mi lesz ma

eső

derű

vagy

keserűn zúduló

vihar

szívünkből kihalt színeket újrafest

törékeny

puha

vonalak

kemény

élekkel

váltakozzanak

parányi fény felnő

párás pirkadat

rózsafelhő

habpamacsos margaréta

írisz

fehér

sebszakító

lándzsa

 

sóhaj

lilába boruló

illat

összemossa törékeny titkainkat

halkan

koppanó

cseppek

esik

hála

porszemek mosódnak

hajszálnyi

erecskéket

vágva.

SZÍVFOTÓ

SZÍVFOTÓ

Kristálymetszésű levegő

felhők résén áttörő fények

rigó

csengetve el és visszaszáll

majd odaát

csillanó

kavargó

áramló
Duna felett

sirályok selymes szárnya széllel dacol 

ahogyan sejtjeidben a vágy

nem adja meg magát s naponta meglakol

smaragd a domb

lándzsás liliom döf sárgás fényjelet

zöldek között margaréták szirma

szemérmes fehéren villan

minden elillan

készítsd

szívfotóid garmadáját

véss elmédbe mélyen perceket

kezed remeg

engedd el türelmesen azt a hullni készülő cseppet

míg bőrödön lassan végig pereg

tűhegyesen bök beléd a lét

érzed átható illatát

erejét

emlékezz rá ajándék májusod elfut hamar

karcsú

törékeny

opálkelyhéből elpárolog az élet

még

szeretnélek

még

tartanálak

letépném bimbódzó perceit

ébredésünk rejtett csodájának...

Anyámnak

 

 

Anyák napja van

gondolatom

körülötted táncol

virágcsokor

vázában

várna

orgona bársonyos illata

ablakon át rám szól

 

 

hiába

körmöm alatt még ott ragadt

pár

tegnapi

morzsa
föld

fekete

bánat

nézem kezem

barázdált tenyerem

ott

is

téged talállak

göcsörtös ujjaim világot teremtenek

hajolgatok

térdelek

köszönök

szorgalmat

hitet

életet

köszönök

kétkedést

könnyeket

kötést és oldást

kopott kék köpenyed már régen odalett

kertünk

alatt

futó

fénycirádás folyó

monoton

szállít

sóhajoktól rozsdás éveket

 

 

nézem a fakuló képeket

senki sem szól rám.

Sem arra, sem erre = semerre

Nem arra gondolok

és

erre sem

csak

bámulom

az

éjszakát

a

sötéttől

nem látszik semmi sem

nem erre

gondolok

bevallom

arra

se

szemembe tűz könnyeztetőn a nap

elvakít

szivárvány pompájú

tűhegyes

égető

ereje.

Tavasz

Éppen!

Még a nagy szelek előtt!

Csúcspont! A tavasz legszebb pillanata!

Már csak a sárga, s fehér tulipánok tartják a frontot, szirmukat vesztett cseresznyeágak harsogó zöldje mögött - kedve szerint hol aranyban, hol ezüstben fénylik a folyó. Csend van még, a szél elillant. Néhány nap alatt a szigeti fák  átfestették a túlpartot. Madarak csivitelnek és egy motorcsónak zúgva távolodik.

Áldott reggel!

TAVASZOM

Tavaszom

sárgában

lilában

pattanásig feszítő

nedv kering
libbenő cseresznyeágban

csuda

fénycserepeket

szállító

folyó

ibolyaszínben holnapot álmodó

szívszirmok

 simulnak

tenyerünkben széjjel

smaragdzöld partfalon

eltűnik az éjjel

harmatcseppeket morzsolok kezem fején

magasban keringő madarak

létem

peremén

hideg szélben

reszketve

terül

lábam

elé

a

fű

pengeéles árnyak közé

beszivárog

lassacskán

a

csillámos

derű.

Ma - kínos vers a realitásról....

Nem bírom

az

ilyeneket

nem

vágyom

az

olyanokat

szertehulló tavaszomat

fosztó

mosolytalan órán

szürke folyóm hiába bámulom

nem szól rám

a

kályha pöfékel

az

új

kémény drága

számla jött

végrehajtó

fizessek

valamiért

ezer

és

kilencszáz forintot

máma

és
elmaradt egy

szemetes

ki-bejelentkezés

és

hiába

számolgatom

aprócska érmeimet

új

kazánra

édeskevés

nem

bírom

a

drága életet fecsérlő

tarackozó
ócska

percek

robbanás közeli zaját

agyamba lomha

mérgező indulat fészkeli magát

de

lám

rigó

szállt

bimbózó cseresznye ágra

és

rám tekint

az

ablakon át

fénymázas kalickám csodálva.

Ünnepi ébredés -pillanatok - képekben.