Gyógyírért könyörgés - Anyámhoz.

Kicsi fazekam fedelét felnyomja a szellem

túlforrósodott víz buzog

kapkodok

kézfejemen bámulom

az

ezredik

égéslenyomatot

belém hasít a késes fájdalom

jeges zacskókkal

hűtöm a sebet

zöldborsószem látszik át a párás zacsekon
enyhet ad

mégis
valami lüktet bennem nagyon

eszembe jutnak mind a jó tanácsok

baj esetén mitévő legyek

hogy oltsak tüzet

szedjek ki szálkát

seperjek össze éles

karcoló üvegcserepet

mindhiába

hiányos a lecke

mondd anya

mit tegyek a sajgó szívsebekre

hajnali riadások ellen mi való

ki simít meg

ha

önmagam keresve

eltévedtem

valahol

félúton

letérdelek

száz

ezer

szirommal

szóróm teli varázsos kertemet

térdemre málló föld tapadt

körmöm

tenyerem

csupa fekete

illatokkal áldozó vasárnap reggel

keresem hol lehet a gyógyír

anyám

messzi hangzó égi üzenete...

Néha azt hiszem soha többé egy szó sem... aztán mégis, talán vers születik - az élet nagy talány.

Ablakomhoz koppanó eltévedt feketerigó

riadt szívvel

menekülő

bársony reggelen

ébresztő

csendet hasító hangok

lüktető szívverést hallok

mélység

magasság

álom

fűszálon

csillámló

varázslat

látom

pillanatnyi rémület

elveszíti az életet

van

mégis

irgalom

szárítkozik már a napon

nótázik

dallal köszön

a

víz

árad

már kész özön

táguló kép

csattogó hangok szanaszét szórják

a

lét

csábító üzenetét.

HÉT pasztel ... (plusz egy pirkadat)

Természetem - karnyújtásnyira...

Májusunk elé....

Új tavaszt sürget a szél

zengő

szívszavakkal

szépítettet

zavartalan

ragyogásban

fürdő perceket

kéz remegést

el sem hangzó ígéretek helyett

vágyott ölelést

minden óra kevés

zengő májust

boldog reggeleket

réteken visszhangzó nevetést

hajszálaink között bujkáló szirmot

bogárka

lepke

béka

gyík

lapu

levél

bokor

bőrünkhöz súrlódó ágak illatában megfürdünk valahol

vékony ecsettel felfestett remény

szebb lesz a május mint egy költemény.

 

Tavasz

Tombol a zöld

arcomba hajló ágak

sziromesőben

ölelő melegre várnak

illatuk árja

tegnapunk komor perceit takarja

tavasz

dübörög

szívemben

tangót táncoló álmok

hulláma hajszol

látod

amott

az

árva

fekete tulipán

várja

hogy térdre essem

különös színét szemem mélyébe vezessem

tilos a szó

megkerülök
szerelmet

vágyat

szél tépáz sebesült fákat

szatén leveleken megbicsaklik a fény

könnyedén elhagyott régi tavaszok

szikrája

villan

fészket keresnék karjaidban.

Lassuló idő...

 

A

reggel most fehér lett

elszomorít

fáj

is

elveszett a koronáról

habfehér kaláris

néhány nap és vége

zöldbe vesznek az utolsó szirmok

ne félj

most nem sírok

csak torkom szorít

szétnézek

mint aki elhagyott valamit

csiga

cseppek

csivit

halk remegéssel viszi a víz életek hangjait

mi sodort el

és

hova

nem látom régi vágyaimnak

hol is veszett nyoma

keresni

kérni

várni

hűtlen

szavakkal bánni

semmit cicomázni

húsvéti hajnalon

fázni

fázni

virágos hitre vágyni...

Lélegzetvételnyi idő

Lélegzetvételnyi idő szinte csak

míg

felbukkan a nap

széthasítja a tájat

fényjelet küld szét a világnak

pillanat

csupán

semmi több

meglátni

dús fürtű virágszakadásban

az

első

fáradt szirmot

az

első

leesőt

keringőzik

libben

remeg

előre látni a végeket

nem nagy világroppanás

fészkes fehérségben

bódult rovarok csókolják magukba az életet

didergő még a dongás

inget bontó április

mámor

és

szentség

késhegy fájdalom

az

első

lehulló

tétova

virágszirom.

Virágvasárnap - virágok vasárnapja.

Virágvasárnap

Virágvasárnap

Vágyott volt már a tavaszi zsongás

szigorú hosszú tél után

nézem a partot semmi mozgás

csupán a víz fölött száll egy sirály

minden mi éled néked hódol

habfehér szirmok hintáznak a vén cseresznyefán

szélben ringó karcsú tulipánok

ibolyák szelíden szerényen lilán

illat árad

nap is ébred

köszönti a mindenség hatalmas urát

hozsánna néked

ki lépteidet értem lépted

keresztedről hallgat ma az elkábult  világ

szirmok hullnak

szívtüzek gyúlnak

életet dalol egy csöpp színes madár

hozsánna

friss reményű szellő szalad

viszi a hírt

a

jézusit

ember szabad vagy szabad

hulló véremmel megváltottalak.

Április

Szavak nélkül is..... gyönyörű április...