Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. április 11., kedd

Lélegzetvételnyi idő


Lélegzetvételnyi idő szinte csak
míg
felbukkan a nap
széthasítja a tájat
fényjelet küld szét a világnak
pillanat
csupán
semmi több
meglátni
dús fürtű virágszakadásban
az
első
fáradt szirmot
az
első
leesőt
keringőzik
libben
remeg
előre látni a végeket
nem nagy világroppanás
fészkes fehérségben
bódult rovarok csókolják magukba az életet
didergő még a dongás
inget bontó április
mámor
és
szentség

késhegy fájdalom
az
első
lehulló
tétova
virágszirom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése