Lélegzetvételnyi idő szinte csak
míg
felbukkan a nap
széthasítja a tájat
fényjelet küld szét a világnak
pillanat
csupán
semmi több
meglátni
dús fürtű virágszakadásban
az
első
fáradt szirmot
az
első
leesőt
keringőzik
libben
remeg
előre látni a végeket
nem nagy világroppanás
fészkes fehérségben
bódult rovarok csókolják magukba az életet
didergő még a dongás
inget bontó április
mámor
és
szentség
késhegy fájdalom
az
első
lehulló
tétova
virágszirom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése