A
reggel most fehér lett
elszomorít
fáj
is
elveszett a koronáról
habfehér kaláris
néhány nap és vége
zöldbe vesznek az utolsó szirmok
ne félj
most nem sírok
csak torkom szorít
szétnézek
mint aki elhagyott valamit
csiga
cseppek
csivit
halk remegéssel viszi a víz életek hangjait
mi sodort el
és
hova
nem látom régi vágyaimnak
hol is veszett nyoma
keresni
kérni
várni
hűtlen
szavakkal bánni
semmit cicomázni
húsvéti hajnalon
fázni
fázni
virágos hitre vágyni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése