Megrohamoznak a képek
készületlen hajnali szépek
mikor az égi kupola még bársony-kéken ragyog
jobb leírást e pazar pillanatra nem is találhatok
a
csillagár közt már élet mocorog
felszálló gépek firkái a légnek
portyázó műhold lassan halad
s
a
hold sápadt sarlóvá apadt.
Szerelmeim a szavak
mégis kibabrálnak néha velem
hiába billeg minden szó aranyos tollhegyen
leírhatatlan hogyan és mikép de gyorsan változik a kép
az
éj bársonyába halvány pír vegyül
minden jámbor csillag eltűnik
elmerül
valami ismeretlen mennyei tóban
álmosan keresem pihenőjük hol van
a
pirkadat már buzgón ringat csillanó hullámokat
játszi könnyeden víz csobban
egy korai hajó lámpafüzére üzenetet villant
tovább adják jeleit a part menti füzek bokrok és a fák
tovább és tovább
a
világosság első lábnyomát már a kertben is látom
pókok moccannak
hajnali lakmározáson háló feszül
magam vagyok teljesen egyedül
szomszédban fuldokló öregember
árva nikotinos magányába beleszól a lét
munkára fel kurjant a jelen
krákogástól torzult arcát nem is ismerem
szanaszét röppen rendetlenül gyűrt diólevél
madarak szállnak korai élelemért
aztán újabb távoli neszek és hangok
messzire vivő vonatzakatolást hallok
kerekek lódulnak indulnak gépek
messzi utakra siető léptek
tűnik az égi pazarló igézet
lenge rózsásra festett feslő fátyolán át
mezítelenre vetkőző tobzódó világ
koppanó dió neszére eloson a nyár
roppant csendek ideje vár
orromba fészkelő őszi fanyar illat
földi valómba könyörtelenül visszaráncigál.
