Iskola, óvoda meg mindenek.
Gyerekek hatalmas táskákat cipelnek, szinte orra buknak vele. Mi lehet benne, mivel lehet tele?
Kicsi, kopott táskákra emlékezem, nem volt rajta csillámpóni, más gagyi mesehős sem.
Egy régi táskára gondolok:
Apám titkos bőr táskájának nehéz illata ma is orrcimpámban remeg.
Szekrény aljában volt a rejtekhelye, néha titokban kukkanthattam bele. Grafitok, tollszárak, néhány radír, aranyhegyű toll tanulmányi sikereiért.
Hol vannak már azok az évek. Unokáim új óvodába, iskolába léptek, bevallom izgulok. Hat éve már, hogy én óvodába nem megyek, de itthon azért meg-megtöröm a csendet. Új tanév és új ügyes "hétfői" gyermek...
Beszélgetünk, összevissza kuszálódott hangok. Első az" ELLLLL", ló, lila, liba, légy...
Leírni is gyönyörűség, ahogy igyekszik, ahogy akar. Ceruzát fog, rajzol, számol, nevet, játszunk, majd még egy kis zene is jöhet... Ősz van már - az évszakokat lassan meg kell majd ismernie. Boldog gondtalanság szemében villan. Nem fárad - azt mondja azért jön hozzám el, "mert mindent tudni akar" s időnk gyorsan elillan!!!
Rajtam nem múlik, elfut a hét, új hétfőt várva szorgalmasan készülök a "magányóvodámra".
Kedves bejegyzés. Tetszik, és emlékeket ébreszt. Köszönöm.
VálaszTörlésMÀRTA KEDVES!
VálaszTörlésISMÈT REMEKELTÈL
- CSODASZÈP EMLÈKEKET OLVASTAM !!!