Régi firkák közül való...

2022 augusztus 18. 

Az éjszaka még szelíd

Tücskök húzzák ma újra

legszebbik dalaik

Szomjas barna rigók lépdelnek tova

Bokrok közt csepp porlik

száraz levél hull

megtépte tüzes nap kegyetlen ostora.

Álomzenekar nótája kering

Hajó halkul

Hold gömbje narancs

Sugárfonatból épül híd megint

Csend és apró neszek keverednek

Mintha végtelen hosszúvá válnának a percek

Pánt csúszik

Víz csobban

Porszem a lábnyomban

Kormos mély ég alatt

Tikkadt sóhaj fakad.

Talán...

 Talán azzal kellett volna kezdenem, hogy VÉGRE átvehettem a meggyógyított telefonomat, s újra képezek ezerrel, katt itt, katt ott - és minden szemem elé táruló szépséget megkaparintok.

Nem vacakol a rendszer, feltölthetem, eltehetem, csak az a kérdés, hogy az a másfél havi emlékekkel mi lesz, ami a kölcsön masinával kattintódott.

NYÁRIDŐ!

 

NYÁRIDŐ - kedvenceim közül való dal szól, víz ragyog, kert frissítve, lassú kortyok, csüccs munka közben.

Nap süt, Duna ezüstös, mondhatni ideális a helyzet nyárilag, azaz közel ideális - a vízszámla összegére gondolva úgy sejlik kevésbé lesz az. 

A rekkenő hőség néhány napra alábbhagyott, eső 5 csepp, ha hullik, máris örülök. Nézve a kertet a legényrózsák (törökkonty, cinia)  bírják  legjobban a forró, száraz időt, igaz csak úgy, ha reggel és este megöntözöm őket.  A kertben a túlélésért küzdenek a növények, a gyomok bírják legjobban, de nem adjuk fel... Locsolós reggeleken elcsúsztatom a kávézás időpontját, figyelve a madarakat, méhek és darazsak járását, néha egy szender is megjelenik - lefényképezhetetlenül.

Hét közben  a vízen őrüldözők megfogyatkoznak, csendesek a hajnalok és a délutánok sem zajosak. A hajnali hajókat várom, amikor felkavarodik a víz és szerteterül a friss illat.

 

A

 

 

 

FAGYIIII!

 

A LEGJOBB!

Tizenéves szerelem... vörösboros málna - és egyéb finomságok - útközben a nagy tóhoz megállva - Székesfehérvár, Csóri út, ez a reklám helye: Finom!!! Friss! Kedvenc!

Firka 2019 augusztus 2.

 

Néha találok ezt - azt...

pl az alábbi kis firkát...

Bárcsak nyári eső illatát érezhetném. 

 

Éjszaka

 

 

Nyári eső illata

Tisztára mosott szirmok

levelek

Ma megláttam az elsőt 

mely sárgultan lassan leesett

Hosszú nótát húz a tücsök valahol

Távolabb éber kutya hangosan csahol

Béka költözött a kerti tóba

szerelemről szól a késő esti nóta

Bőrömről a cseppek már leperegtek

Ma nincsenek fényei a távoli egeknek

Felleget vontak a csillagokra

Sötét testű macska settenkedik

motoz lopakodva

Fészekből is száll a sóhaj

Aludj madárkám

Álmod borítson tegnapot

bársonyos mélykék puha takaróval

szellő susogjon

mely álomba ringatott.

A kék csónak...

 Utóélet....

Ritkán, de előfordul, hogy a "költő" és a téma összefutnak az éterben.

Ez történt velünk tegnap. Hallgattam a kuttyogtató hangját, s firkáltam egy versikét, s lám kiderült, hogy ismerős az a hajnali horgász, aki szúnyogetetés és egyéb tevékenység céljából belevilágított a sötétségbe...

Ma megismétlődött a "találkozás" - én innen a partfalról, ő pedig a Duna közepéről - fotót váltottunk.

Profi horgász lévén sikere nem maradt el, kapása volt.

Analfabéta vagyok halügyileg, de a hajnali víz, a csend, s a folyó illata és városunk látképe  csodálatos lehet a Duna közepéről (is). 

Vers a kuttyogtatóhoz

 

 

Pirkad

nem zavar 

az 

óra ketyegése

sem 

a 

fények nélküli ébredés

azaz

dehogy

valami van ott 

túlparti füzek alatt

lámpafény űzi a sötétet

önkéntes véradó lehet

megfalhatják a szúnyogok

 

elkerül a visszaalvási kényszer

láttam már a folyót ezerszer

de

nem elégszer

lámpa világít

srévizavé

ez

a

hajnal

most

csakis

az

övé

és 

egyszer csak 

elkezdődik a nóta

megmozdul a megszállott véradó

kuttyogatója

és

üt

és

üt

csapja a vizet

megszakad a csend

folyó sodorja a csalfa üzenetet

hallgatom

friss szél sóhajt be az ablakon

levél mozdul

szélcsengő kalimpál

reggeledik

a

kék csónakos 

 kapásban reménykedik

hal

horgász

botok.

 

Távolból bámészkodok

 kilépek

hogy

 jobban lássam a folyó

lomhán mozduló

tükrös cserepeit

remélve

hogy

a

harcsa békésen szundít tovább

s

nem veszi be a csalit.

ESŐ DAL.... és hála.

 

 

Eső

eső

port

koszt

lemosó

hosszú cseppeket

hullató

álomba 

lágyan

ringató

 

villám és dörej

számtalan

nesz

apró

zörej

koppan

pottyan

csatorna csacsog

szőnyeg szárad a hintán

te

újra mosdatod.

 

Hajnali séta

hulló szirom

leander illat árad

szemem és szívem

fürgén megitatom

itt is ott is

ragyognak még a cseppek

csiga családok vándorolnak

fecske früstököl

felsóhajt a kert

galamb hangja

töri meg a csendet

 darázsitató tele

derű árad szerteszét

szellőrózsák

szirmot igazítanak

kegyelmet kapott a  kert

s

a

rét

katáng kékségek villannak

nap felé nevetnek.

VÉGRE

Dörren

mormog

készül

leszakadni az ég

futok

nézem

komoly a szándék?

 

 

Az

első csepp karomon csorog

gyorsan

minden szomjazót kipakolok

hadd éledjenek

hátamon folyik a víz

finom

hűsítő

hideg

táncolni lenne jó

kacagni

tócsavadászatot

játszani

pucér lábbal

pocsolyába ugrani

nyári zápor hull

rövid

pormosó semmiség

az

öröm

mégis elveszi az ember

maradék eszét.

Ámítás

 

Pille koppan
ő be
én kifelé vágyom
koszfoltok
vízmaszatok közt
ártatlan reggel
halvány foltjait
pírt a távoli hajlaton
s
a
folyóra hulló fények
osonó tábláit
táguló világom
csodálom.

Minden a csendé
korai áhítat
váll kint
ing int
szellőben
röppennek a szárnyak
csepp csillan
szomjat oltanak a vágyak
gyűrt selyem simul
fűszálak hegyén
csillám
csigák fürdőznek
méhek ébredeznek
hangyák sietnek
szaladgálnak
moccan a perc
ígérgető
tétova fellegek
lassan tovaszállnak

tűzvillámait
még takargatja
de
hamarosan
ébred a nap
s
rózsafodrokra éget
nyár szerelem jeléül
tűzforró pecsétet.