 |
| "Mélyvíz, csak akkor ugorj be ha úszni tudsz! Mélyvíz, ha elkap az örvény bajba jutsz!" |
Hajnal
van, éppen hogy felsejlenek a fények, a folyó szürkés, ezüstös tálca.
Még mindig magasan van a víz, bár már sokat apadt. A csendet távoli
kutyaugatás zavarja csupán.
És ez a V'Moto-Rock dal, itt nekem, egészen halkan...
A kert alatt lubickoló vadkacsák még
alszanak, elfáradhattak élelem keresgélésben.
Én
a tegnapot "kivettem" magamnak, legalábbis a délutánt. Napfürdőzés,
folyó bámulás, csobbanások, s annak a különös hangnak a hallgatása, amit
a sebesen iramodó folyó hallat árvíz idején. Kevesebb fatörzset hozott,
az alsó úton már látszott a töppedés első jele. Gyerekek sétáltak le s
föl rézsútosan, kislány nyafogott, apja szép szóval csitította...
Mindenfelé
békés kékség, a felhőtlen égen két "sárkány" is keringett, berregő
motorjuk belehasított a csendbe. És pillék, lepkék, pillangók röpködtek a
kertben, egy szép, nagy pillangó végig járta a kert összes nyíló
virágot. Itt-ott elidőzött, de mire közelébe lopóztam már huss, el is
szállt. A nyárjátékok zárásához közeledve megjelentek az ökörnyál
selymes szálai is fehéren villanva szélben, mögöttük a magasban
repülő húzta habos csíkjait.
Valahol
a közelben hosszasan sivított a fűrész, talán a nyáron kiszáradt fák
vagy bokrok kemény anyagával küzdöttek, nem kímélve a megpihenés napját.
Az
ősz megtorpant kicsit, s mintha pótolni igyekezne a múlt hét esős napjainak ridegségét, feltekerte a lángot, szárítva partoldalt,
szikkasztva pocsolyákat, s sok-sok vízcseppet felszippantva a folyóból.
Szárítkozunk.
Az elemek megpihennek, a folyó lassan visszaszelídül medrébe.
Kegyelemben részesülünk - nem esik, nem zuhog, nem ért le az egy hete esett hó a nagy hegyekből...
Megnyaldosott partok, elárasztott erdők riadalma kezd alábbhagyni.
S mit tesz ilyenkor az ember?!
Hálát ad?
Dehogy!
Nyilatkozik!
Megállítottuk!!! - ez a szó hagyja el ajkait!
Vén
lévén mosolyra húzódik szám, valami apró, kesernyés nevetés közepette
szívesen felvilágosítanám a nyilatkozót, nyilatkozókat... valamennyit!
Hátrébb a mikrofonokkal és kamerákkal kedveskéim!
Egyetlen tőmondat bővel elegendő lenne cáfolandó a nem túl szerény kijelentéseket:
Egy frászt! - a megállítást illetően.
Néha
borzasztó, máskor szórakoztató a tény, hogy már elég sokat éltem. Az
meg pláne, hogy micsoda emlékgyűjtemény áll rendelkezésemre.
A
szótól, hogy "megállítottuk" ugyan ki más jutott volna eszembe, mint a
néhai pártfőtitkár Hruscsov elvtárs... ifjabbak kedvéért elárulom, hogy a
természet leigázása volt a rögeszméje. Azaz neki is! - így kell
pontosítanom, hisz a nagy előd, a legalább százmilliós élet veszteséggel
járó kaland, a kommunizmus/szocializmus kísérletének hatalmassága, a
félelmetes Sztálin, s hazai híve Rákosi Mátyás is a leigázás
véreskezű apostola volt.
(Hogy, hogy nem éppen egy régi könyvet emeltem
le a könyvespolcról tegnap délután: Ajmatov - A versenyló halála...
A legkeményebb kolhozos időkben játszódik a történet, a második
világháborút követő nyomorúságot idézve. Nagyon fiatalok talán nem is
tudják, hogy a kolhozok voltak az első "közösségi gazdálkodások", mint
nálunk a tszcs... Az elzabrált magántulajdont közösségi gazdasággá
varázsolták, nem túl sok sikerrel. Keserves sorsokat, nyomort, éhezést és kiszolgáltatottságot vázol fel a regény a
kirgiz, kazah hegyek közé repítve az olvasót).
Magam részéről nem kell
sokat törölgetnem múltba tekintő szemövegemet, nagyon is jól emlékszem
apám elbeszéléseire, miként rántották ki a földet a jól gazdálkodó,
önfenntartó családok lába alól, hogyan söpörték le a padlást, vittek és
vettek el mindent, ami a szorgalmas családok megélhetését biztosította.
Az elvtársi nagylelkűség pedig megengedte, hogy megmondó emberek
tömkelegét tartsa el a tsz tag - párttitkárok, s a hozzájuk tartozó
slepp - sofőr, titkárnők, titkárok, besúgók és egyebek - a dolgos
emberek által megtermelt javakból vígan élhettek. A nagy eszme kudarcot
vallott, bár néhány hóbortos ma is visszasírja azokat a borzalmas
időket...
De ne kalandozzunk el!
Visszatérve
a jelenbe: nincs az az összefogás és ellen drukk sem, ami áraszthatja vagy megállíthatja a
folyókat, ahogyan az emberi akaratnak nincs ereje az áradás teljes megfékezéséhet,
ugyanúgy nincs a mederbe tereléshez sem.
Kivéve a hatalmas méretű
itt nyereséget hozó, amott kár okozó vízügyi beruházásokat!
Játszadozhatunk az emberi nagyság mindent megoldó tudásának gondolataival, bár fölöttébb értelmetlen.
A víz az úr!
Hála a gondviselésnek, hogy nem jöttek újabb esők, viharok, s a távoli csúcsokon nem kezdett el rohamosan olvadni a hó!
Kiállni a megpróbáltatást a magunk hasznára nem gondolva - ez az igazi emberi nagyság - az önfényezést megállítani gondban és békében IS, ez lenne embert próbáló cselekedet !
Ma ismét szép napunk lesz, a zaj csendesülhet, a baj elmúlni látszik.
Felhő sehol!
De a víz továbbra is mély és veszélyes, s nem mindig segítenek a mentőövek...
Duna szelidítésileg érdemes lenne megfogadni egy jó tanácsot, nem csak az úszásra vonatkozóan: "Mélyvíz - csak akkor ugorj be, ha úszni tudsz..."
.jpg)
