SZABADSÁG

Zászlók lengenek nyarat idéző kék egek felé

régi

új

huncutok káromolják szent neved

sikolt a lélek

könnyek

sírkertek

keresztek

apám hangja bennem éled

anyám hangja belém olvadt

 

szabadság

visszhangozzák messzire a fák

szabadság

létporosan rikoltó világ

 

bolond szelekkel kergetőznek hitető szónokok

adott szavuk mint könnyű pára úgy lebeg

 rátok gondolok

kérges életet szenvedők

temető kapuban megtorpanók
gyertya lángja meg-meglobban

ötvenhét év múlt

majd egy élet

gyermeki szívvel visszanézek

vérbe

kínba veszett árnyak

elkísérnek

rám vigyáznak

apám

arcodat látom hogyan vitted át halálon

félelmek rejtett sebhelyét

fájdalmak gyötrő gyűrűjét

anyám

aggódó titkos rebbenéssel vártad az estét

börtönkapu felé induló lépted

bennem remeg

szabadság

szavatok muzsikájában

tiszta létvágy dalolt

 

későre jár

vergődő gondolatok

felszakított sebek tompa fájdalma mélyben sajog

bátran álmodó szívekre

áttetsző fátylat borít a hold.

 

Kósa Márta 2013. október 23.

Ősz

Barnás aranyban

bukdácsol
a

nap

kincseinkben megbotló sugarak

párás hajnalok
szürkeségétől koptatott

útjára

rozsdás levél

repül

zümmög

perdül

álomra szenderül

reménykedő

vörös bogyókon

didergő bogár

álmodja

szép nyarunk
vágyait

pók ásít

csapdája kész

hálóján ezernyi cseppben

tükröződik
a

lét

dió koppan

kertünkben végig remeg a nesz

kopáran remélnek az ágak

új feltámadást

őszidő szorítása mégsem ereszt

füst kanyarog

kesernyés

fodrokba öltözik a táj

még

bordó

bíbor

léthintó

ringat

s
mi
szorgalmasan szívünk mélyébe

takarjuk

avarszín titkainkat.

Őszi nap

Habkönnyű párán átragyog

sugárban cikázó angyalok

fénymázban fürdő láthatár

rigó fütty

elmúlás

ború

magány

szirmok varázsa megkopott

szélcsendes órákban
lopott

csendperces illatár

szívhangunk

titkot

kalapál

az
óra

üt

felszáll a pára

diófánk

meztelen ághegyén

egy szem dió

sorsát

várja

az

óra

üt

őszfestékkel készült keret

bronzok

barnák

és

bíborok

poharunkban

mézes borok

hang hallik

reccsen az ág

szelíd színekkel nap cicomáz

sárga

okker

véres narancs

ősz dallal kelő világ

múlás

parancs

vége

remeg a tó vizén a csepp

kesernyés füst

álomhatár

bújócska
ez

egekbe szálló vágymadár

rőt színekkel szőtt
szemfedél

sóhaj

könnyű

mit felkap a szél...

Itt van az ősz...

Pirkadat

Felülmúlhatatlan...

A zsűri véleménye Szepesi János fafaragó népi iparművész alkotásáról tömören: felülmúlhatatlan...
 A művész kilencedik alkalommal kapta meg a Magyar Kézműves Remek elismerést.
http://www.hirado.hu/2014/07/02/elsimertek-a-magyar-kezmuves-remekeket/


A Mezőgazdasági Múzeumban e hónap végéig gyönyörködhettek a szebbnél szebb alkotásokban!

Éjjeli muzsika

Titkos kert

Lágyan
határtalanul
ringatón
éjjeli órán
borzongató muzsikánk

titkos kert
kapuján
lépek

feléled bennem

szerelemittas találkozásunk

éjszaka van

a

csendbe kristálytöredék robban

muzsikánk

hallgatom
szívemhez szorítom

felsebez

vérembe mar

nem jössz többé

ó

az
a

nyári

hirtelen jött forró zivatar

megszöktünk

s

a

parkban

csókunkat

mosták
a

cseppek

hatalmas lombjukkal

vén

tölgyfák

ernyős leveleikkel

bennünket fedeztek.

Ébredés után...

Fényseprűjével

lesben áll

minden zegzugot megtalál

cirógat

fáradt lombokat

tova űz

hervadt

szirmokat

kelő nap

édes mámora

tisztuló

szívharmónia

bimbós színekkel vonja be
ébredő

hűvös kertemet

kitágult

tegnap réseken

újra nézem az életem

vágylakmusz

jelzi

éledek

szétszórok régi képeket

szürke szorgalommal magamra öltött
kalodaruhát

tépkedek

tükrös hajnal

régi szerelem

szétterül

vers muzsika csendül

legbelül

zárt ablakok tárulnak

illat

csók

emel

rég szorított kezed

mégis

nehezen engedem el...

Pipacsos

Hajnali fényben