2020. 01. 01. Tizenkétezer lépés

 

Fényességes.

Kivágjuk, mint a huszoneggyet!

  

 

Tisztára nosztalgiás vagyok!

Tegnap nem volt harmadik világháborús kísérlet, bár a korlátozások betartása nem erőssége szűkebb pátriánknak (sem). Zsömle kutyailag azt mondhatom, hogy ha ágy alá nem is, de fürdőszobaszőnyegen való szunyókálásig elvitte az ideg. Még az oly kedves mézes szívecskék sem tudták jobb belátásra bírni, kimenésre ösztökélni, ezért az átok marad. Biztos, ami ziher! 

Mi pedig sikerélménnyel kezdhetjük az új esztendőt. Szív reménnyel teli, kertünket dér és napsütés kényezteti. Évtizede is megvan talán, hogy nem aludtam szilveszter éjszakán. Most tehát radikális volt a változás, éjfélkor pezsgődurranás. Bevallom nem volt könnyterhes az óév búcsúztatás, hazudnék, ha ezt állítanám. A kocc! után, midőn a buborékok - kedves barátunk által szervírozott finom pezsgő rozés fényében - felfelé szálltak, engedtem, velük szálljon el a bánat. 

Ha kérni IS szabad veszteségeim ne szaporodjanak. Öleljem minél többet azt, aki szeret, és akit szeretek, a kócos buksikat és gyermekeimet. A várva várt kis életek tavasszal épségen megérkezzenek, bővülő családunkban már tonnányi szeretet várja a kicsiket.

Barát és rokon ne vegye zokon, ha nem kívánok B. U. É. K.-ot ezen a fagyfoltos, hideg hajnalon. Nekem és nektek minden nap új lehetőség és új kezdet:  Bízd Újra Életed Krisztusra! 

És úgy kívánj, hogy megvalósul(hat)! /No én erre az idén befizetek!/Gyerekek túl jók azért ti se legyetek, kezdjük huncut mosollyal koccintva az új évtizedet! A huszonegyedik század, huszonegyedik évében... úgy húzzunk lapot, hogy az minél közelebb legyen a huszonegyhez. Uccu! Elő hát a magyar kártyával,  azt írja a szakirodalom, hogy magyar kártyajáték, a játék típusa: SZERENCSE! Kezdjünk bele! Boldoguljunk, ahogy tudunk.

Legyünk tettre készek és időnként óvatosok. 

És jöjjön a nosztalgia, boldogabbnak vélt időket idéző írásommal. Nem mai, de az enyém... Kétezertizennyóc! Drága és önfeledt robbantgatások ideje: 

Íme a link:

Újesztendő hajnalán... 

 

VÉGE! VÉGE? (2020 Isten veled!)

 

Szürke homályos még az ablaküveg

csend

 libben

cirógat és csitít

a

színek még alszanak kicsit

bennem sem zakatolnak

nyugtalan szavak

messzi füzek hajladozva

barkát bontanak

minden mese

tegnappá válik

sötét hajók messzire viszik 

összegubancolódott

furcsa álmaink

 

hagyj nekem

valami kincses útravalót itt

partok

ösvények

szirom és illat

megőrzik hóbortos titkaink

új fények öleljenek át

s

táruljon ki ismét a nagyvilág

ujjbegyeink 

lüktető erek

minden kacatot elengedjenek

 

fut az idő

pereg

 pereg

egyre csak pereg

elhibázott búcsúzások

elvétett léptek és szavak

bilincsek

láncok mind lehulljanak

 

 északi szél

 vad nótát fúj hevesen

 rügyek vacognak

riadt szemérmesen

engedetlen

kalimpáló szívek

 fényért

melegért

 jóért

esdenek

 

oldozz fel

szabadon szikrázzék a szó

engedd hogy öleljen a nap

higgyük hogy a holnap

lesz még boldogabb.

 

 

 

 

TIZENKÉT KÖZELI KÉP

Tizenkét kép, tizenkét hónap, túszul ejtett szépségeim...

Közel - a színek sosem engednek engem el.

ÜNNEP

 

 

Ünnep

Hitem hulló morzsáit

markomba szedegetem

ajándékaimat sorra veszem

béke

és

hála

család

unokák

két gyerekem

áldás

megváltás

mind ami való

ige és dal

szívünkbe hatoló

karácsonyi fényből

ránk hull az ünnepen

gyertyaláng

titok

illat

sejtelmes csillag mutatja

gyermeki utainkat

 

 

és

gazdagon árad ránk a kegyelem

ezen a sóhajokkal viselős

áldott

szent

ünnepen.

 

 

 

PORCUKROSAN

 

Nekem nem ilyen nyúlós panaszos a tél

szirmokat cibáló déli szélben

nedves

sáros a járda

százszorszépek

pöttyöket raknak a domb zöldes aljába

a

tél

szívemben még mindig cukorfehér

jeges szelekben kavargó kristályszemek

arcom élébe sebet metszenek

kopott kis lódenkabát

vastag zokni

lábamon lötyögő bakancs

fűzője bomlik - sosem tudtam jól bekötni

örökölt foltozott térdű mackónadrág

nyakamat melengető bolyhos

gyapjú sál

stoppolt volt az egész világ

kietlen nyomorunkra

mégis fény tapadt

anyám szép karja lágyan mozdult

dagasztotta az ünnepi kalácsokat

tenyeréből kiszökött az illat

tüzet élesztett

lisztet szitált

mérlege billent

és

 porcukor szállt

 

így

szállok én is ma a múltba tova

gondolatban meglep gyermekkorom

jégcsapos

jégvirágos

karácsonya

s

a

hó

finom pelyhekben sűrűn hull le ránk

anyám dús sötét haján

eltévedt cukormorzsa villan

a

morcos szürkeségben

fehér hálaselyembe varázsolódik

ünnepvárón a szív

és

fehéren tisztán nyílik örömre a táj. 

 

Születésnap és hála!

 

A hála szavai ezek:

Köszönet!

Szeretet!

Ölelés!

Hála azért, hogy vagy nekünk és, hogy jól vagy!

Isten éltessen kislányom!

Lenci, az elsős leányzónk ügyeskedett!

Sötétségben is...

 

Sötétségben is...

Fagypont fölött

éppen

éjt alig mulasztó szürkeségben

gyűrt ébredés fogságában

fényre

várakozó

vágyban

érkezik

a

nagy hajó

 

kopott seszínű léttakaró

közepébe

fénycsíkot húz a sötétbe

uszályok oldalán lámpasor

vízre hullva szétáramol

mosdat

követ

kavicsokat

hosszan nézek fénycsíkokat

mozdul

hullámzik mint a tenger

teljen meg minden színekkel

vonszolt napok bús terheit

segíts teremtő ledobni

itt

 

ne számoljak veszteséget

új

reggel

újult hittel éled

tűnjön el könny és bánat

 

segíts nekem

hogy

minden percet

ajándéknak lássak.

TÉVEDÉSEINK

 

Tévedéseink

A

kert

alatt

nem kél a nap

nem mozdul

se

madár

se

hajó

álomba ringatnám magam

szívem dobol bánatos riadót

búcsú ideje van

hajnali sötétben

emlékeinket nézem

megmarad bennem valamennyi kép a belső vetítőgépen

 

kabát - sál

nagy karimás kalap

téli süvítő szélben

ballagunk budai hársak alatt

övéihez igazítom

aprócska lépéseim

tanít

felfedi a lét különös titkait

tavasz és nyár

halványlila ingben

öreg budai téren vár

mosolyogva integet

messziről figyeli

sietős érkezésemet

élő legenda - nekem

sziporkázó

izgalmas

történelem

kortalan utak

emlékek

levelek - írások százak

nem sejtettem

hogy

szürke

téli éjszakát választ végső állomásnak

keresem

most a méltó szavakat itt

kalapját levéve messziről kiált

Téved!

 Nem csak néhány bukdácsoló mondatot,

 de

végre

verseskötetet akarok!

Hallgatok

gyertyát gyújtva felnézek az égre

búcsúja

csillagszavakkal érkező üzenet

megszökött a vénség vacogó hidege elől

s

most fentről somolyogva nézi

pazarló szellemének ezer színét

hogyan próbálom botladozó csendben 

sóhajtva visszaidézni

s

hiába szólnak rám tévedéseink

nem

jutott időnk

jóvátenni mind...

 

 

 

Születünk - meghalunk...

 

M. J.

barátom

szenvedélyes

életszeretetének

adózva

örök tisztelettel.

K. M.

 

 

Anyámnak

 

Vers anyám ... születésnapjára

Ma lennél annyi

...

titkos ez a szám

bár

már majdnem kerek

nem törlünk le ma hulló könnyeket

hanem

hosszú perceken át

idézzük szíved jóságát

kalácsod íze megmarad

unokádnál járt a pirkadat

két kalács kél a tálban

mazsolás és fehér

s

mi

hálát adunk a létedért

és

nevetve emlékeztünk szereteted idejére

meg

arra

is

mikor

nem voltam jó gyereked éppen

nehéz keresztedet letetted

szemeid ránk már távolból nevetnek 

ibolyakékek

bánat és baj odaátra már nem kísért el

elköszöntél májusi széllel

ha

nézem az eget

tekintetedre emlékezek

és

ha

nézem a kinyílott karácsonyi virágot

törékeny szirmában

táncoló kecses balerinát látok

mindent mi neked nem adatott

megadnak majd nekik a holnapok

mutatnak mindig új csodát

unokák és dédunokák

génjeid

bennünk

bennük

felfedik a lét legszebb titkait

kalács

kenyér

virág

örökségünk a tágas szép világ

a

hit hogy élni szép

táplálja a nagy család gyökereit

ma is 

boldog születésnapot

MAMA

ne tiltakozz ma nekem itt

látod

szót fogadok

elhallgatom hogy közeledik a tizedik

X

!