Sötétségben is...
Fagypont fölött
éppen
éjt alig mulasztó szürkeségben
gyűrt ébredés fogságában
fényre
várakozó
vágyban
érkezik
a
nagy hajó
kopott seszínű léttakaró
közepébe
fénycsíkot húz a sötétbe
uszályok oldalán lámpasor
vízre hullva szétáramol
mosdat
követ
kavicsokat
hosszan nézek fénycsíkokat
mozdul
hullámzik mint a tenger
teljen meg minden színekkel
vonszolt napok bús terheit
segíts teremtő ledobni
itt
ne számoljak veszteséget
új
reggel
újult hittel éled
tűnjön el könny és bánat
segíts nekem
hogy
minden percet
ajándéknak lássak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése