Hallgatagon...

 

Ami tegnap pasztell

az

ma

fekete és ezüst

táguló csíkot húzott egy gép

s

a

messzeségbe tűnt.

Tavasz tobzódik végig a kerteken

lassú hömpölygéssel

a

folyó

ezüst lemezkéket szállít ide 

egészen közel csendesen.

 

Sok apró tükör

darabokra tört

némelyik múltat cipel

másik kecsegtető jövőt.

Árnyak közt a fény felém nem lépeget

komor grafittal rajzolja a reggel

a

túlparti rengeteget.

Tudom ám hogy később majd rám mosolyog

s

látszani fog

rügy

levél

bimbó

a

kertemben szanaszét pompázó 

illat áradatban búcsúzó

hallgatag nárciszok.

Április elseje...

 A vidámság és a bolondozás napja vagyon... hajó úszik, a neve LÉDA - upsz kifutok és lekattintom. Negyedik L-nek majd megmutatom. Macska mászkálás, gerle burukkolás, ásó, kapa, gereblye. Tavaszi arc tisztítás, ráfér ilyesmi is az emberre. És mindenféle közéleti habra-babra... (új szó, most szültem...) Valamik, amiknek nem így kellene történniük, valamik, amik a normalitás szintjét helyben ismét elkerülik. Kampányos mulatérozás... ezt inkább nem teregetem. Valami, ami még utolsó jegyeit hordozza a múlt felszabadúlt világának porlani látszik - minek titkoljam álom hessegető derűvel tölt fel. 

Tavasz van, gyönyörű - virágok virágoznak - immár egyiküknek sem kell tartaniuk attól, hogy valaki otromba ötlettől vezérelve felhasználja bármelyiküket jelképnek. Talán a hét évtizeden át tartó bojkottot meg is szegem - s a kertembe a piros szegfűket ezentúl TALÁN beengedem. Addig is inkább hagymát duggatok, s a borsót, spenótot elvetem, no meg a zöldségeket - abból ma bőségesen termett. 

 

PASZTELL

Bársony a perc

sokat sejtetően szelíd

didergő

a

parton túlról ontja ránk 

irgalmas sugarait

a

víz

tükör

gém szárny libben

s

tűnik tova

vízcseppet ringat 

ablakomba bámészkodó

bimbót növesztő lila orgona.

 

Megbékélés

súgnám

ostobán s vakon

várva hogy a szél

felhőket kergessen végre

e

bágyadtan pasztell hajnalon.

 

Csillogó ibolyán csepp csücsül

rigó bukkan ki harsány 

vitézlő fűszálak közül

galambpár csókol

fészekre talál most 

csacska dalt csicsereg egy távoli énekes

remény suhan 

 a 

fény óvatosan friss színekkel motoz

s

én

új imával kezdem el a napot

adj nekünk teremtőnk

szerelmetesen melengető létet

 s

majdan 

kegyelmes csendes alkonyatot.

SZÉLBEN...

 

Tép és rohan

izgága

korai levelek sodródnak

szirom is hull

minden remeg az ablakon túl

nárciszok meghajolnak

szélbe szálló sóhaj suhan 

jaj

mit hoz a délután

s

mit hoz majd a holnap

hol esik

hol hallgatag cseppek

ablakot maszatolva

porszemet kerülgetnek.

Fázós kilépés várat

mindenfelé

ékes

szépséges virághad 

pirosak

sárgák

kékek

karcsú szárú narancsok

bájos lilák

óhajtják halkan

jó lenne 

végre

mosolygós

melegebb világ.

 

Csontomban érzem

soha

semmi 

sem

lesz olyan mint régen

hol 

szebb

kedvesebb

hol pedig vacogtató

feltoluló képek 

 

gyermeki múlt préselt szirmaiból

készülnek ma sejtelmes emlékek.

 

 

Virágvasárnap -2026

 

A

föld

remeg

az

ég

remeg

szél száguld

tép

szakít

habfehér selymeket

mégis az út felé vezet

virágvasárnap

 üzenet

szamárcsikón Ő közeleg

szétnyílnak szürke fellegek

virágszirmok hullanak

amerre jár

amerre lép

Hozsánna zeng

s 

hála

hangjától 

tágasul 

derül

a

  lég. 

ROHANÁS HELYETT

 

Bimbót hoz a hatalmas orgonás sietve

ágain számtalan apró levélke ring

alatta

sárga virágszőnyeg

harsogó óriássá nőttek

a

tegnap még parányi zöldek

itt-ott

a

tél még bolondul visszatekint.

Minden rohan

a 

száguldó szélben

az

első szirmok máris hullanak.

Jajszó fakad

minek ez a vágta

hadd merítsem arcom

tavasz ölelés édes mámorába

hadd 

érezzek

ringató vágyakat

s

súgjam egészen halkan

nincs semmi csodásabb

mint

részese lenni a létépítkezésnek

fészket építő gerlék

örömének

ajándékul kapott 

fénymázas hajnalokban.

 

Megtorpanni a szélben

tenyered biztos rejtekében

halkulni el

kint szél süvölt

ostobán virágot szakít

elsodorná őrült lüktetésben

tavaszunk 

első

gyönyörű titkait.

 

Így, ahogy...

 Így, ahogy láttam, nem, nem nálam. Érden jártam, s a kertekben itt, ott, és amott magnólia bomlott. Habos, álomszép... a gondolattal eljátszódnék, hogy nekem is legyen, de tudom, hogy ezen a terepen nem lenne jó dolga. Így marad a csodálat, a tavasz gyönyörűsége iránti hűséges rajongás. Magnólia, fehér japán birs és aranyvessző - egy kedves udvaron.

Édes és...

 

Édes és keserű

Tavaszodik 

harsogó zöld a fű

virág pamacsok hajladoznak

hajót cipelő hullámok

partot rohamoznak.

 

Valami gyönyörű

muzsika szól

zongora

 

édes és keserű

 

egészen szívolvadásig

összeér

hang és látvány

életért  sóhajtó

harsogó

létöröm kiáltvány

mégis itt valahol mélyen

nincs minden temetve

érzem

régi viadal sebe sajog

tűzbe hajított 

firkált papírlapok

 

ujjunk hegyén billeg a vágy

intesz - intek

és

nincs már tovább.

Esőfelhő önti záporát

kopog

mocorog

cseppek csorognak poros ablakon

macska rohan smaragd domboldalon

ázik

tavasz van 

dal kísért

s

a

szív 

érkezéstől búcsúzásig 

szakadatlanul  

mindent újra s újra 

ezerszer végig játszik.

17!

 

Ma tizenhét éves a mi legnagyobb leányzónk - Ő az első az L-ek sorában. Nem könnyen csöppent e földi világba, ezért is kimondhatatlan érte a hála!!! 

LEGYEN SZÉP? LEGYEN JÓ... 

 Legyen szép, legyen jó, téged köszönt ma reggel az első feketerigó és minden szál virág - legyen számodra boldog a mai nap, s ahogy a te mosolyogsz ránk, úgy nevessen rád életed során a világ!

Nárciszos hétfő. ..