Tegnap midőn 2. L - legokosabb, legügyesebb 12 éves társaságában, meleg pracliját fogva ballagtunk az örsi metrótól, a fölöttébb koszlott K. úton a szocreál, nyomorísta stílusban, az ötvenes években épült házsor előtt, egyszer csak megláttam őket. Három kép készült gyorsan. Gaz, szemét, csikk, miegyebek közepette parányi nárcisz szirmot nyit, mellette készülőben jácint várakozik, napfény éhesen. 2. L kezét pillanatra elengedem és kattintok hármat. Utána felgyorsítjuk lépteinket, mert bennünket izgatottan várnak... Főleg őt 3. és 4. L! Kódot beüti - logikus a magyarázat, hogyan lehet könnyedén megjegyezni: 2+4 mondja, s én csak álmélkodom. Micsoda memória, logika - az én gyengécske reál tudományom ennek még a küszöbig sem ért el soha.
Felbaktatunk az emeletre. Leányzók kukucskálnak az ajtóból felénk. Máris lecsapnak 2. L-re. Kezdődik a közös nap. Mindenféle történik. Nézem őket, ölelem őket, fésülöm őket, cirkuszt előző mesével kábítom őket - főszereplői jegesmedvék... jegesmedvék, akik hol szófogadóak, hol engedetlenek... kaland kell, izgalom. Picike szőkét - 4. L-t már az ölemben tartom, és érzem bőrének érintésében azt a megfoghatatlan anyámos érzést, amitől elolvad a szív. 3. L hozza a szokásos formáját - teljesen más természetű, borotva éles az ész, nagyon is tudatos, valahogy mégis elfogadja, hogy dús barna haját loknis frizurába regulázzam, megöleljem, gyönyörködjek benne. 2. L haja is készül, neki, a nagylánynak IS fontos a mamai szeretet, és törődés - indulhat a játék, mely éppen nem egyéb, mint zokni válogatás, ruhák elpakolászása... És telik a délelőtt... rizskoch - anya sütötte, lekvárral, lekvár nélkül. Közben míg esznek elsliccolok, hogy "hasznosítsam" magam.... Morzsás az ég is... sebaj. Lakkcipőben császkálás, mely 5 számmal nagyobb, mesekönyv, aparta... éneklés, minden.
Picink ásít, altatás következik. APARTA 2x (A part alatt...) Elhelyezkedés, némi anya említéssel, szép, szelídecske álomba hajlás... anya jelzi, hogy mindjárt hazaér - NEHOGY!!!- írom neki... most még álomhatáron van a gyermek. Vegyen ki még egy fél órányi távollétet... Mi lehet édesebb, mint a halkuló szuszogás, s ölben alvás másfél órán át. Közben a "nagyok" szöszmötölnek, hallom fél füllel, amíg magam is el nem szundítok. Ébredés - anya... anya már itthon, drága szöszke még hozzám bújik, megyünk megbizonyosodni anyáról. Ámulok a rend láttán, minden játék a helyére került, gyurmázás - szivárvány és virág - nem is lehetne szebb ez a bolondos tavaszi világ. Második L ismételten megkapja tőlem a kiemelt pedagógusi diplomát! Hihetetlen, ahogy mindent tud, mindent elintéz, elrendez. Indulnom kell... még egy pár falat finomság - éhesen nem engednek el. Szőke, barna, komoly, határozott és szelíd - játszanak. Lépek. Könnyű a szív, és hálás... Leballagok a lépcsőkön, kint robbanásra készül a tavasz, kopott lépcsőház után vakítóan szemembe, szívembe hasít a nap.
