Színjáték

Hajnalodik

nesz sem töri meg a perc varázslatait.

Lassan kinyitják az égi palota

távoli sötét kapuit.

Percről percre figyelem az lég

apró változásait.

Feketéből szürke lesz és ezüst

majd a távoli keleten rőzse gyújtatik

rózsás lobogás váltja fel az éj komor színeit.

 

Csoda pír fut szét

megvilágítva a túlpart 

kormos kopár ágait.

Hátráló felhő hazudtolja meg

könnyes reményű ígéretet

s

egyre távolodik.

Ma sem lesz sírás és áztató eső

hiába könyörög a föld

s

a

parti füzesnek hiába zizegnek esdeklően

folyóba hulló sárga levelei.

Kövek közé tüzet rakott a túlparton valaki

láng lobog

tűzvésznek képzelem

folyó tükrében terjed

mintha átkelésre készülne sebesen.

Egy pillanat s minden 

de minden megváltozik

kotta vonalakat húzva szállnak a gépek

s

a

színjáték végén 

könnyed arannyal csíkozzák be az ég

pasztellé szelídült világos színeit.

Pusztulás

 

Nincsenek szavak...

Kopár, kietlen a part, hatalmas fák dőltek ki. Nehézkesen tudtunk a kőhányás szélére kivergődni, s ott hallgatni, figyelni olyasmit, ami eddig soha sem volt látható a Duna titkos mélységeit.

Hogy meddig tart a koplalás, meddig nem hizlalják a folyót sűrű esőcseppek ezt még nem tudni. Fájdalmas a látvány, a forráshoz és az Eötvös kápolnához nem lehet az ösvényt a kidőlt faóriások miatt megközelíteni. Az alábbi vers a 2018 októberi állapotot rögzíti, a jelenhez képest az akkori aszály szinte semminek tűnik. 

 

Őszi fények titkos láza bujtogat

tüzet varázsol

megsebez

kacag

finom selymével

vállamat

bevonja

a

nap

karomra

ökörnyál tapad

nézem

nézem

a

víz fölé kihúzott hosszú ezüst fonalat

 

csúszós kövek között

mély árnyék lapul

mit rejt a sötétség

mi lehet ott alul

veszett kincsek

ócska csavarok

rozsdás zárak

csontok

száz éve elhagyott málló kacatok

sár

iszap

kavics

takarja

itt

évszázadok lenyomatait

magasban

fenn

sirályraj villan és sivít

s

lent

a

Duna

hatalmas meztelen tálca

feltárja

aszott medrének féltett titkait.

Őszi szép....

 

Néhány virágom túlélte a hőséget és fellélegzik. Az első fotón látható, hogy a fű teljesen kiégett, megmentésére nincsen remény. A hírek szerint holnaptól jön az ősz. Ma kifejezetten szép időben tettem egy nagy sétát a part mentén. Siralmas pusztulás mindenfelé.

Október 6

 Megemlékezésre készülve - a túlparti kis teret betöltötte a hang, még üres a tér, megállok, s emlékezem ezen a napon. 

Legyőzték a halált... 

Az utolsó szó jogán...

Vasárnap selyemben...

 

Különleges technikával készült alkotásokat tekinthetünk meg a helyi művelődési házban - a selyemfestés művészi szépségeit - Pál Ildikó selyemfestő alkotásai között angyalok sokasága vigyázott ránk. 

A hárfán játszó Bábel Klára művésznő és a kedves versek szerzője Tasnádi Erzsébet még szebbé tették az angyalok közt járás élményét.

ÁLOMHATÁRON

 

Egy percre visszazuhanok még

magához húz a csend

tarkóm közepére 

leheleted képzelem

vállamon  nyugtalan kezed

pillanatig pihen

majd kutat tovább

szorít s nem ereszt

fogoly vagyok

mégis

enyém a végtelen.

Érzem káprázat ez itt 

csalóka

édes

körmöd jeleket karcol

 üzenetet kap

szív 

és 

a

lélek

titkos szavakkal becézel

félszeg kalandor ujjad

ezüst hajszálat simít

nincs erőm az ébredéshez

hiányod mély álom felé taszít.

Október 3

 

Mintha igazi nyár lenne még.

Sikerült délután  egy órácskát gyalogolnom szokás szerint a túlparton, s közben gyógyító beszélgetést folytatni. Tehercipelés - kevés nehezebb feladat létezik, mint más terhekkel teli zsákjának hordozásában részt vállalni, s kis időre a magunkét félre tenni. 

A Duna gyönyörű, így apadóban is. Ritkán jár nagy hajó, alig látni ilyesmit. Csónakok, kenuk, kajakok szelik a folyót, szerencsére elmaradt a brutális zajjal járó jetski, ami egyébként erősen dívik felénk, s a környék csendjét szétveri.

Duna, csend, és lepke... az életben maradt nyári virágok most erőre kaphatnak, habár nincs eső, de a nap mér kegyesebben süt. Mindenfelé horgászok ücsörögnek.