Régi vers

 https://partfal.blogspot.com/2017/01/januar.html

 

Hasonló... jégtáblák gyarapodnak, fény helyett a túlpartra szürke köd tapad. 

HÓBAN

 

Papucs le 

zokni

is

kifutni támad kedvem

taposni szikrázó hóba

gondolni múltbéli jóra

emlékezni egy röpke percig

míg hótüskék tépik talpamat

milyenek voltak réges-régen 

az

 igazi nagy havak.

Hideg

csontig hatoló

nem játék

s

nem

percnyi didergés csupán

komor

kemény fagyban

cipeltem táskát nehezet

kabátom 

egy

bakancsom

egy 

kesztyű a zsebben

míg

vacogva

nevetve 

hógolyót gyúrtam

s

egy 

óvatlan pillanatban

feléd repítettem. 

Kimondhatatlan

hideget mar belém a képzelet.

 

Nem vagy

nem vagy sehol

talpam alatt hó

télvilágban játszi könnyed móka

frissül a vér

áramlik lüktet

pillanat csupán

magamnak súgom

jól van

ez a próba most sikerült

táncolj tovább

hogy

félelmed messzire űzd

zord hidegben

szikrázó

 patyolat színű hóban. 

 

 

Hóhelyzet van....

 

Hétfő reggel... ropogós jégtáblás, mínuszok röpködnek.

Részvét...

Hóhelyzet van.

A tél valódi arca megmutatkozik - csodálatos természeti szépségek tárulnak szemünk elé. Zajló Duna, járatlan út a kápolna felé, havas mezőn állati lábnyomok. Jó levegő, kályha melege, tüzelő bekészítés, "anyag beszerzés" unokás hétvégére, s amikor a ház körüli teendők engedik lépésszám gyarapítás.

Egészségünkre és egészségünkért.

Ez a tél nagy hóval, jéggel, széllel ajándékozott bennünket. Meg valami mással is. Az emberi természet alaposabb megismerésére is van módunk. Hogyan is állunk az igazmondással és az egymás iránti részvéttel?

Felénk, e folyó közeli csendességben a természet uralja mindennapjainkat, hol egy, hol két talicska fa fogy - rezsicsökkentetlenűl falatoznak a lángok. Hőmérő mutatja az "elhidegülés" fokát - mínusz tíz alá szállt valamely éjszaka a higany szála, zord jégtáblák szaporodnak, elzárva az átkelő helyet. Végre három szánkó is forgalomba kerül, unokák kipirult arccal térnek be a jó melegbe, fogy az ebéd, uzsonna, s folyik a játék, mese, hancúr, igazi téli romantika - együtt a család.

Öröm az örömük - boldogság a búcsúzáskor hallani - szeretlek, különösen, ha azt a legkisebb 4. L előszö mondja, aki tavasszal lesz két éves.

Jó lesz együtt lenni. Madáretetés, kutya ugatás, egy-egy hajó a jégtáblák között, errefelé mindig akad valami látnivaló.

A vidám együttlét kellékeinek beszerzése szombat délelőtt megtörtént - Bereczki bolt - kis Spar, zöldséges viszonylatában.

Ha akartam, ha nem elképedve láttam az "éjjel-nappal dolgozunk" valóság képeit. Tíz óra tájt a parkolók havasak, út takarítás finoman szólva is hiányos. A Híd utca továbbra is rémes, s a Nagy híd felé most nem kell nagyobb erőt bedobni, leállt a komp. Hazafelé közelről megszemlélem a partot - nagyon szép látvány. Felballagok, s dolgom végeztével délutánra - hogy ne legyek "végre" otthon unatkozó "fotelkommentelő" nekiindulunk - irány a kápolna! A Tótlik szűk közeiről, útjairól nem nyilatkozom - a hóelkotró buzgalom nyomait nem kutatom, nem is kell. Kattintok a leszakadt tetejű, üvegszilánkot is tartalmazó sót tároló ládánál, ballagunk a Csókok utcáján kifelé.

Mondhatni EL!

Végtelen hosszúnak tűnő havas úton indulunk, előttünk egyetlen ember tette meg az utat, szerencsére jó nagy cipőt hord az ismeretlen, a lábnyomába lépés valamelyest könnyíti a gyaloglást. Itt-ott átfúvások, féllábszárig érő hó, amott állati nyomok. Nyúl - talán, fácán, őzek iramodásának jelei.

Ballagunk, meglehetősen lassú a tempó, nem is bánom - kedvemre gyönyörködhetem az érintetlen téli tájban.

Velünk szemben fiatal futók erős, jó mozgású sportos pár, meglehetősen jó kondícióban lehetnek, ahogy látom.

A kápolnához érve megtorpanok, gyönyörű - fehér minden, az épület falai, a körülötte lévő fák ágai, a mélységbe vezető lépcsősör. Lemennék szívesen, kérdés, hogy nadrágféken, vagy hogyan érkeznék le a partra... A padokon magasodó hó mutatja itt is bőven hullt az égi áldás. Indulunk haza, a futó pár már vissza is érkezett, a lábnyomok szaporodásával már könnyebb lesz a letaposott ösvényen haladni. A magasban fácán rikolt, a túlparti jégtorlódás felülről még jobban látható. A táblák elfoglalták már az öböl egészét. A rév egyhamar nem szabadul szorításukból.

Lefelé ballagva ismerős kutyus és gazdája a sarkon - megvitatjuk a hó helyzetet... (finoman szólva nem nagy rajongás közepette) az eb nem zavartatja magát, apró mancsa nyomot hagy a hóban.

Itthon felélesztem a tüzet, folytatódnak az unokavárós teendők. Lépésszámlálóra pillantok, míg a meleg teát kortyolom - több, mint 7 km.

Ahhoz képest, hogy fotelkárogó vagyok egész szép teljesítmény.

Este nem kell ringatni, némi izomláz jelzi, hogy túl vagyok már a legszebb időszakomon.

Pedig... amikor utoljára igazi tél volt - olvasom a visszaemlékezéseket - valahogy engem nem fog el a nosztalgia, ha azokra az időkre gondolok, vagy a nálam idősebb korosztályra, mozgásukban nehézséggel küszködőkre, babakocsis szülőkre., öregekre, betegekre. A félig-meddig eltakarított járdákon az elcsúszás veszélye... nem tréfa dolog.

A tél varázslatod - megmutatja újra és újra, hogy a természet erősebb, mint az ember. S valami mást is, hogy az egymás iránti felelősség, s a valós cselekvés itt-ott csupán szóvirágokkal gyarapodott.

A hideg kitartó!

Hétfő reggelre a jégtáblák száma erősen megszaporodott ma reggelre... friss képek.

A szombati felvételhez képest zordul a helyzet - ide egy videó jönne, amit ugyebár nem bírok feltölteni.

 

Vasárnap este...

Szombatos délután...

 

Január 10

 Visszamenőlegesen...

Péntek délután leállt az átkelést biztosító rév és felgyorsultak a jégtáblák, ami reggel még vékony kis hártya volt, az ma délutánra masszív táblává jegesedett. Hajó elvétve egy-egy. Bevásárlás, út el nem takarítási dolgok... Készülődés holnapra - "unokázós" lesz!!!  Majd kilépés, előbb a kertbe, majd hosszabb útra szántuk el magunkat. El egészen a kápolnáig -  báró Eötvös József nyughelye magasodik a folyó fölött. 

Előttünk egyetlen "valaki" járt, jól megtermett férfi ember lehetett, az ő nyomában igyekeztünk célunk felé a nagy hóban... 

A táj csendes, idilli, néhány állati nyom. Fácán rikoltás... találgatás, hogy a látható nyomok mely lénytől származhatnak.

 Hóátfúvások között 7 km-t tettünk meg nehezített pályán.

Jéghártyák - jégtáblák.

 Hajnalban megjelentek az első jéghártyás foltok, kettőre a rév szoros ölelésbe került, így a délután folyamán már nem közlekedett.

A máskor oly érzékeny "madárok" ma elviselték, hogy egészen közelről figyeljem falatozásukat.  

Délután ismét havazott, szerencsére az ónos eső elmaradt - csúszkálás így is van mindenfelé az itthon maradást választottuk.

Hó! Helyzet van!

 

Séta a parton - némi útviszony ellenőrzéssel..., ahogy sejtettem lódítanak. A táj gyönyörű, jó kedvű vizsla kóstolgatta a havat, sejtésem szerint nem sikerül megennie a telet. Fehér gém sétál a jéghideg vízben, vadkacsák között. Itt-ott féllábszárig ér a hó. Itthon forró kályha és finom forralt bor fokozza az amúgy is kiváló téli hangulatot.

Hópppá!