Mi tagadás zenei műveltségem, mi több ez irányú tehetségem átlagon aluli. Kizárólag Lakos Marika néni vaj szívének köszönhetem, hogy megfeleltem a felvételi alkalmassági vizsgáján, Róbert Gida tanár úr - aki skáláztatta a népeket - valszeg elzavart volna zabot hegyezni...
De a sors, a teremtő, vagy a véletlen akarata az vala, hogy utam egy szemétdombra épült óvodába vezessen, s ott tölthessem életem lexebb éveit.
Hát igen hosszú és fordulatos lenne a visszaemlékezés - most, azonban nem helyezem történelmi kontextusba munkás életem mélységes lenyomatait.
Volt, aki szeretett, volt, aki nem - ahogy a nóta is nótázza NEM szerethet mindenki....
Kölcsönös vonzódások és taszítások, no meg közömbösségek sorozata a zélet
Közömbösségből mekkkbuknék - ez tuti.
A muzsika vájatlan fülem ellenére mindig fontos volt számomra, hol saját gondolataim "megzenésítése", hol hozzám sodródott dallamfoszlányok dúdolása formájában.
Az évek elszaladtak, sok dal, vers, nóta került tarisznyámba, és voltak olyanok is, melyeket száműztem belőle.
Mint kihaló félben lévő példány igyekszem ezt-azt átörökíteni utódaimnak.
Öt (tündéri, huncut, okos, hisztis, terrorista, zseni, habcsók, kamaszodó, ügyes, édes, makrancos - a jelzők szabadon sorolhatók) unokám számára mindig nyitva a kincses ládika.
Szívügyileg olykor tanácstalan vagyok - melyik is ül középen, de valójában úgy van, ahogy Rózsabimbónk egykor fogalmazott: mindegyiket másért szeretem. Persze alapból is nagy rajongójuk vagyok, hab a tortán mindaz, amit a teremtő génkoktéljukba belepakolászott.
Most a család központi szereplője a két kicsike, Babink édes gőgicsélése, oldalra fordulása, tárgyak utáni nyúlkálása, felvillanó mosolya jelenti az érzelmi gócpontot.
Ugyanilyen "árgus szemekkel" figyelem, kísérem nővérét is, aki rendre elkápráztat nyelvi pazarságával. Komolyan na - zseniális a leányzó. Versek, énekek tömkelege hemzseg a fejében! Kettő múlt nem sokkal, összetett mondatok és kitalálások terén IS ámulatba ejt:
Szélcsengőből szélkirálynőt varázsol.
Ától - zéig felidéz minden hetekkel, hónapokkal ezelőtti történést.
ÉS! Oly dackorszakkos, hogy minden pedagógusi (jó, jó nagyképűen hangzik) és nagymamai elterelő képességemet latba kell vetnem, hogy elkerüljük a viharokat.
"Egyemazuzáját" kisasszony tűzijátékként petárdázza szanaszét a NEMeket. Mikor az ősök szája már-már megremeg, s emelnék a hangjukat bizony elkél a leleményesség, hogy tündéri 3. L-nél valamit is elérjünk, pl hogy felvegye a szandált, ruhát, stb, vagy megtegyen bármit, amire néhány másodperce még kapásból azt mondta NEM!
Nos így esik meg, hogy elterelési műveletek terén én, de bátran kimondható, hogy más nagymamák és(remélhetőleg sok-sok nagypapa is) gyakran a figyelemfelkeltés/elterelés módszerét választjuk a ma divatos észérvek helyett. Midőn az ős, bocs a szülő elkezdi a zsolozsmát, s sorolja miért is kell felvenni a cipőt, inni egy kortyot, naptejjel kenekedni - észérvek tömkelegével fárasztja a delikvenst - merugyebár feltétlenül értesülnie kell a gyerkőcnek az UV sugárzás veszélyeztető tényezőiről..., a csap elzárásnál a föld nevű bolygó kipusztulásának fenyegető réméről, estébé.
Eccóval midőn a kisded NEEEEM! üzemmódra kapcsolva százhússzal elrobog mellőlünk, nekünk már 130-as fordulatot vesz fel a zagyunk és keressük a legújabb bevetni való ötletet, miként kerüljön popsira pelus/kisnadrág, lábikóra szandál, szájba kortyocska vagy falat...
Trükkök, cselek garmadája vár bevetésre.
És lőn: Tengerparton új nótát dúdolok - .... sárga villamoson kalauz az anyósom. (A kipontozás oka - a szenilitás és demencia felé hajló nagymama '56-os villamosról énekelt, s csak ma nézett utána, hogy a dalbéli, megénekelt villamos valójában 46-os volt, affenébe....
Szóval negyvenhatos sárga villamoson... a gyermek felemeli fürtös buksiját, csodálkozva hallgatja, hogy nem nyuszi ül a fűben, s nem mackó brummog, hanem... és közben akár naptejjel is bekenegethetem.
Ilyetén módon fejlesztem, bocs züllesztem a Kodály módszert tovább.
Buta kis dalocskák mellett régi kedvenc slágerek is sorra kerülnek - hétvégén, midőn cukorbombámmal a Dunában gyönyörködtünk és ficeregni kezdett a drága, hallva a túldalolandó az őrületes lármájú, vízben fetrengő járgányokat, mi sem maradtunk restek...
Megnézve és sajnálattal elkönyvelve, hogy a "gólyánál" (bója), még mindig ott van a beakadt "bot"/ árvízkor odasodródott fatörzs, kicsit elégedetlenek voltunk a vízirendészet munkavégzésének minőségével...
Dallal fejeztük ki érzéseinket, s mi lehetett volna jobb választás, mint a réges-régi ILLÉS szám:
