Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2024. április 11., csütörtök

A magyar költészet napján...

 


Anyámnak, magamnak és neked...

A magyar költészet napján - is.
Ha valakinek, hát anyámnak köszönném meg a versek szeretetét, az írás örömét, a szívbe fészkelő reményt és a reménytelenség időről időre rohamra lendülő percharcosait is.
Anyám volt a nagy romantikus. Viharoktól sem mentes élete könyvek között zajlott, feje fölött, ágya párkányán hegyekben strázsáltak. Gyakran mondogattam neki, Mama a könyvek fognak téged egyszer agyoncsapni. 
Drága és szorgalmas, no meg olykor kibírhatatlan lénye most is meg-megkísért és oktat, (amitől ugyan valaha frászt kaptam), tanít, javít, beleszól... és talán ez az oka, hogy hasonulok - szándéktalanul.
Kockás kis papírjai itt lapulnak valahol, egy rendezetlen fiók mélyén, ahogy az én verseim is szanaszét. Némelyik szívben rejtőzködve, másik talán elfeledve...
Szavak, muzsikák, színek kavalkádja.
Anyám a MA minden muzsikája, színe és szava neked IS szól, felkapják a szelek és a föld tavaszi illata feléd, az ég felé lebeg.
(Anyám párnája alatt, mindig volt egy zsebkendő, vagy egy selymes papírdarab, ágyában fészkelődve írok ma is, s ha jól kotorászom nálam is akad, s a könnyek nem a klaviatúrára patakzanak.)
(kattints rám)
 

 RAJZOLT SZAVAK

Gyűrött kis papírdarab
simul ki tollam alatt
kocká​r​ól - kockára
megrajzolt betűk
​kép​
​s
szó
szaporodik
óvatlan szíven üt.

Máz
móka
vagy
csupán maszat
sorakozó mondatok
múlt és jelen
búvópatak
kincs és kacat.

Toll
ceruza
radír
apránként megtelik az apró
 életes papír...​

Csigavonalak
alvó
lusta háromszögek
körök
vonalak
s
ha
már
ujjbegynyi hely sem marad
lehengergőzik a gondolat
és
megpihen egy domb alatt
lélek
csendesül
kilincshez ér
s
ma még messzinek tűnő világba tér.

Talán egy hűvös délután megérted
keresel valamit és vén szekrényben kotorászol
nem lesz többé senki aki rád szól
s
fiók mélyében találsz néhány
tenyérnyi papírlapot
sorról sorra 
újra és újra olvasod
s
megérted
a
szavak közt rejtőző távoli alakot
érintenéd
de falba ütközik kései ölelésed.

3 megjegyzés:

  1. Kedves Mártika,változatlanul nagy rajongója vagyok gazdag Lelkivilágának és mesteri kép,-és hangulatformáló mondatainak. Szeretettel és tisztelettel:Kádár Tibor

    VálaszTörlés
  2. Szépen megfogalmaztad a bennünk, szülők nélkül maradt, "árva", nagy gyerekeknek az érzéseit.

    VálaszTörlés