Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2024. április 11., csütörtök

A magyar költészet napján...

 


Anyámnak, magamnak és neked...

A magyar költészet napján - is.
Ha valakinek, hát anyámnak köszönném meg a versek szeretetét, az írás örömét, a szívbe fészkelő reményt és a reménytelenség időről időre rohamra lendülő percharcosait is.
Anyám volt a nagy romantikus. Viharoktól sem mentes élete könyvek között zajlott, feje fölött, ágya párkányán hegyekben strázsáltak. Gyakran mondogattam neki, Mama a könyvek fognak téged egyszer agyoncsapni. 
Drága és szorgalmas, no meg olykor kibírhatatlan lénye most is meg-megkísért és oktat, (amitől ugyan valaha frászt kaptam), tanít, javít, beleszól... és talán ez az oka, hogy hasonulok - szándéktalanul.
Kockás kis papírjai itt lapulnak valahol, egy rendezetlen fiók mélyén, ahogy az én verseim is szanaszét. Némelyik szívben rejtőzködve, másik talán elfeledve...
Szavak, muzsikák, színek kavalkádja.
Anyám a MA minden muzsikája, színe és szava neked IS szól, felkapják a szelek és a föld tavaszi illata feléd, az ég felé lebeg.
(Anyám párnája alatt, mindig volt egy zsebkendő, vagy egy selymes papírdarab, ágyában fészkelődve írok ma is, s ha jól kotorászom nálam is akad, s a könnyek nem a klaviatúrára patakzanak.)
(kattints rám)
 

 RAJZOLT SZAVAK

Gyűrött kis papírdarab
simul ki tollam alatt
kocká​r​ól - kockára
megrajzolt betűk
​kép​
​s
szó
szaporodik
óvatlan szíven üt.

Máz
móka
vagy
csupán maszat
sorakozó mondatok
múlt és jelen
búvópatak
kincs és kacat.

Toll
ceruza
radír
apránként megtelik az apró
 életes papír...

Csigavonalak
alvó
lusta háromszögek
körök
vonalak
s
ha
már
ujjbegynyi hely sem marad
lehengergőzik a gondolat
és
megpihen egy domb alatt
lélek
csendesül
kilincshez ér
s
ma még messzinek tűnő világba tér.

Talán egy hűvös délután megérted
keresel valamit és vén szekrényben kotorászol
nem lesz többé senki aki rád szól
s
fiók mélyében találsz néhány
tenyérnyi papírlapot
sorról sorra 
újra és újra olvasod
s
megérted
a
szavak közt rejtőző távoli alakot
érintenéd
de falba ütközik kései ölelésed.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Mártika,változatlanul nagy rajongója vagyok gazdag Lelkivilágának és mesteri kép,-és hangulatformáló mondatainak. Szeretettel és tisztelettel:Kádár Tibor

    VálaszTörlés