Pontban hétkor...

 

Pontban hétkor

harang kondulás szakítja szét csendemet

maszatos ablakomon ott ragadtak

tegnapi apró porszemek

a

praclinyom

és

a

kiáltás

Anya felálltam ide!

Falatot dobok Zsömle kutyának!

Anya, anya hát nézz ide!

Lesházba megyünk

hajókat várunk

megsimítja sötét tulipánunk

illatot keres

húzná az időt

haza menni muszáj

pedig itt minden 

minden érdekes

macskát simítani vágyik

asztal alá bújuk hirtelen.

Vigyázz vele megkarmol

anyája inti türelmesen.

Maszatos keze mint a bársony

elballagunk a csapig

mossuk

mossuk a koszokat

csorog a víz

fintorog

s

én

elmesélem a róka hogyan mosakodik.

Dongó és darázs hangosan dudorász

méhecske szirmon megpihen.

Figyeljük őket

bokrok közt bujkálunk

szájszegletéből 

rizskoch utolsó morzsáját eltüntettem.

Kishúgocska békésen aluszik.

Mi hintázunk kacag és dalol

Pál, Kata... százszor

madár repül

galambok hangolnak

száll a  hinta és a fürge figyelem.

Nincsen vége a nótázásnak.

Tapsolj te is mama velem!

Felzeng az ének - még egyszer kérlek

rekedt a hangja

gyógyító tea finom és mézes

hörpint és kortyol

gyöngyöket próbál - és szól Csinos vagyok!

 

Zoknii szállnak

indulna világnak.

Mama a kertet intézzük!

Búcsúzáskor

tenyérnyi nagy puszit dob 

 

mosolyával telis-tele tölti a szívem!

(Lotti vers)