Megállítanám a percet
meg az első sugarat
mozdulatlanná képzelhessem
törékeny életutamat
őrtálló tulipánok
tarka hadsereg
lándzsát emelnek
csend motoz hosszan
szirmaik felett.
Megállíthatnám a percet
iramló gyors időt
egy ölelés erejéig
hogy
tetten érhessem őt
virágot bont
kápráztat
folyómra aranyfodrokat terít
ágat hintáztat - madarat röptet
irányt mutat titkos holnapok előtt
szellőt suhantat
édes illatú valódi tavaszit.
Megállítom hát a percet
évtizedek hátrálnak velem
magnólia takarja arcod
ámulok
óriássá nőtt lépted figyelem
köszöntő dalocskát dudorásznék
ünnepi az alkalom.
Pára szitál szemem körül
porcelán szépségben
ragyog tenyérnyi világom
könnyekkel össze
ma sem maszatolhatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése