Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. október 18., kedd

Arany ősz

                                                                             
Fázom
fogamhoz koccan
még néha a napsugár
hitetve hirdeti még itt van
itt van még
a
kései kényeztető nyár

meleget kívánok
kabátra kabátot
didergő ablakom
hol van már pompázó virágod
szirmait a szélbe
mért eresztetted el

kezem kezedből

mért is
engedted el

aranyló őszre vágytam
avarban baktató
szívünkbe 

suttogó
csendes délutánra
mikor a pára 

még
nem övezi szádat
ha hozzám hajolsz

hová lett a vágy
magam sem tudom
napunk felcsillan

talán
még
  jeget dajkáló
titkos kis utakon.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szép, kissé szomorkás vers....Az utolsó versszak tetszik a legjobban.

    VálaszTörlés
  2. Életünk is lassan elérte az őszt. Az utódok már önállóak, a vágyak kialudtak. Emlékeinkből aranytartalékot viszünk magunkban az elnémuló télbe. Azonban ne csüggedj, addig még sok ünnep, pompa és öröm vár ránk. Ráadásnak pedig ott lesz a finálé!
    Ez a vers most a kedvencem.
    Nagyon tetszik.

    VálaszTörlés