Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. február 4., szombat

Dunánál...

fehér volt
az élet
lélek se ki se be
jéghártya úszott
a víz tetején
s egy didergő vadkacsa
meg én
lézengtünk
lét peremén
téli könnyeiből
csipkét varrt a szél
dermedt ujjal
havat poroltam
egy ágról
áttetsző fátyol a Duna fölött
partján
két tétova lábnyom
csónak ringató csendemből
sóhajtó fuvallatom
csak Te hiányzol.





5 megjegyzés:

  1. ó, de szép a Dunánál is! A csónakok, mint a kis tollhegyek sorakoznak:)és a fa apácarácsos erezete! Szép a vers, csak nem saját szerzemény?

    VálaszTörlés
  2. Mind az enyém - kép és szó...

    VálaszTörlés
  3. Márta! Hát gyönyörű... én a téli táj szépségével nem tudok betelni! Szeretem a tél csendjét. Alig hallani autót keresztülhajtani a falun, teljesen háttérbe szorul a civilizációs rohanás. Kép és szó? A szóhoz is gratulálok! Erika

    VálaszTörlés
  4. Te is hiányzol! :)
    No meg a Duna is.

    VálaszTörlés
  5. Te is hiányzol. No meg a Duna is. :)

    VálaszTörlés