Megéheztem
korán ébresztett az érzés
sötétben lopódzó hajnali kísértés
fájdalma
nem gyomrom redőiben
agyam tekervényeiben
vert tanyát
csikorgó
koppanó fogával
testemet átszövő
idegszálaimba vette be magát
kenyér
hús
bor
hajnali kávé
mézes illatos tea
kínálja magát
ha elhagyom ágyam
mégis másra vágytam
ölelésed
csókod
laktató szerelmed
hiánya tépett szét
pirkadat magányban
érintésed
suttogó
homályba vesző
alig hallható
velőt borzongató mondatod
édes
éhes vagyok
karodba font a pillanat
fonottkalács ölelésed
alma illatú
tarkómra fútt lehelleted
magával rántott
nem engedett
míg jóllakottan
újra álomba
ringattam magam
csendladikom mélybe merült
éhemet enyhítette
az
álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése