Didergő dal decemberben...

Elvitted
tépted
raboltad
homlokomról
mosolygó holdam
el
napot
kései fényeket
megsarcoltad
szemernyi létemet

markomban
itt

szorongatom
morzsáit
tegnapi
kenyeremnek
éhes vagyok
éltem
éltető erejét
most kitől vehetem meg

fázom
is
szomjazom
nincs vizem
egy korty se
oltáromon
ott feszülsz
nem vagyok már eleven
s
nem vagyok még holt se

kutatlak tudom messzi vagy
túl százezer határon
fogvacogva
rejtem el
késő téli lángom.