Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2013. augusztus 28., szerda

Fűszál

Vacog
remeg
friss hajnali szelek
borzolják
tépett
szirmok
közül ágaskodik kevélyen
megsárgult
lándzsái között
csöpp
hajnali
cseppek

tarra égett
társait siratja

selymét megtépte
tűzcsóvás
nyarunk
lángja

elmúlni készülő
petúniák illatában
fürdik
még
szelíden

utolsó nap
utolsó óra

talpamhoz késve tapad
száraz
sárga levélcsodák
takarják

reménye
csupán
a
hajnali pára

fűszál
fakul

karcsú szára
törékenyen
belesimul az elmúlásba.

3 megjegyzés:

  1. Tetszik. Igazán jól megmutatja a tovatűnő nyár hangulatát.

    VálaszTörlés
  2. Mondja Kedve Márta! Miért van az, hogy ha versit olvasom megborzongok- lúdbőrös leszek? ebben a versében talán az elmúlás rettenete borzongat?
    fűszál
    fakul

    karcsú szára
    törékenyen
    belesimul az elmúlásba.
    Bejegyezte: Márta dátum: 28.8.13

    VálaszTörlés
  3. Kedves Névtelen!
    Talán bizony az elmúlás szele....

    VálaszTörlés