Virágvasárnap

Árván

ártatlanul

fűszálak között lapul

lilás selyemmel von be tág tereket

kövek között legörnyedek

bámulom könnyű libbenését

szirmok hullását

szirmok éledését

vihar után

tépő szelek után

karcsú szára megtöretett

csepp

pereg

csorog

kézfejemen imbolyog

múlt és jelen

szitáló

szívcsitító csendben összekeveredett

szakadt gyöngysorosan szétfutó percek

világok foszló vászonára
hulló szent szirmok

festenek biztató jelet

könnyedén áradó friss tavaszi fények

éledő létcsodák előtt

meghajlanak a térdek.