Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2015. augusztus 16., vasárnap

ESIK




Megeredt
hát
hosszú
törékeny cseppek
csillannak
hevült köveken

csatorna nóta hallik
végig kopog
csak
úgy
csorog az ereszen

magamba szívom forróság megtört illatát

bőrömhöz ér a szenvedély
szobámba
szorított
perzselő
levegőbe
hideg
pászmákat
húz
a
szél

megeredt
már
csendes
csobogás
neszét
hallgatom
mossa
a
port

olvadt tüzes világunk megremeg

dörög
míg
könnyedén dalolnak a cseppek
fáradt szirmok nyújtóznak
könnyes
virágok
szétnyitják sóvár kelyheik
esik
esik
esik

az
ég
határán
vörösben
kél
a
nap
szürke felhők alatt
keskeny
vérpettyes
villanás
szélkolompok kongatnak őszbe hulló
halvány dallamot

tűnik a nyár
szívünkben
felfakadnak
féltékeny vágytakarók
tegnapi
sóhajok.





2 megjegyzés: