Táguló körökben szóródó fények
sugarai
szűk
szívemben tépnek fel
zárakat
kezem alatt vaj
olvatag
olvatag
forrón
engedékenyen
lágyul
a
tálban
keveredő massza ujjaimhoz ragad
keserűen
mégis
édesen
épp mint az életem
vasárnap reggel
halkan
kalimpáló hangok
dallamok
futnak
százfelé
lépések
előre
hátra
szigorúan szabott mozdulat
gömbölyödő
halmok
csokoládés illatában
fürdőző
ébredés
ablakból macska néz
sóvár
tekintetében
fémes zöld villanás
mézszínű látomás
a
kert
a
a
víz
s
a
pára
utam kényszerítő
újra találása
rezzenéstelen
pillanat
vasárnap reggel
párapamacsok fölött
rám
néz
s
megbicsaklik
a
Nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése