Hársfák
négyen vannak
nem
magányos
árvák
árvák
megvártam a langyos éjszakát
hogy
elcsendesüljön köröttünk a világ
elcsendesüljön köröttünk a világ
csituljon a zsongás
méhek
dongók
rókalepkék
udvarunkat ma ellepték
monoton módra folyt a móka
zümmmm
mmmmmm
és
még
több
mmmmmmmmmmmmmmmmm
melódia
remegtette a kertet
csak bámultam kábán
számat tátva
kibomlott reggelre legnagyobb hársunk mindegyik virága
úgy vártam már ezt a percet
míg tűzött a nap
énekeltek
zúgtak
zizegtek
éhesen gyűjtögető hadak
arcomba hulló virágpor
mint a zápor
mindent
friss sárgára festett
édes illatok terjedtek
nem
várták
meg
az
estet
de
most
a
csendben
mikor
csak
egy szál hegedű hangja szól
parányi lények szunnyadnak valahol
parányi lények szunnyadnak valahol
most
hogy
ágak közt elült a lárma
illatok támadtak rám
szobámba
szobámba
ömlik
bomlik
mézédes áradat
takarómra
pillangó emlékek
zümmögő álmok
szívhalkan szállanak.
nagyon-nagyon jó!!!
VálaszTörlés