Megébredünk
nem vagyunk már szívig fekete gyászban
valami
rémisztő tisztaság mégis megtapadt
a
reggeli
hófödte feltámadásban
jeges hömpölygés
szétfagyott virághad
zúzmarás ágak
nyoma sincs tavaszos
friss
szívtipró lázadásnak
friss
szívtipró lázadásnak
minden élesen látszik
tűhegyes dermedésben a világ örökös álmodást játszik
hízó táblák lassulnak
part menti jéghártyás összekapaszkodásig
újra
koppan
recseg
ropog
fogságában a komp
fagyhalott hangok
sterilre csipkézett fényszikrás távoli dombok
füst terül lomhán esdeklőn a tájra
hideg
józan
magányát egykedvűn magyarázza
világos képlet
vörösen kél ködperemes reggelen
a
nap
bőrömre tiltott jeleket éget
magasba szálló sirálycsapat villan
karcos kedvem illan
olvad
magamhoz húzom régi
melegítő puha titkainkat.
Gyönyörű.
VálaszTörlés