Fölöttem csillagok
az
ég suvickoltan ragyog
repülők oda és vissza
szemem a távolságot figyeli
mohón beissza
míg idelent
sötétségben megremeg a csend
hajó araszol
nehéz terhet tol lassan felfelé
megmozdul a víz
vége az éjnek
tükrös lesz a folyó
áramlanak a fények
felragyog a lét
ajándékot nyújt
megkoplalt évekért
hosszúra nyúló csillám
tágul
tárul
zárul
tekintetem simuló hullámokra tapad
elmúlt a pillanat
elhal a fény
hangcafatokból
némaság marad.
Még néhány perc
s
a
kormos sötétség helyét
ezüst csillámokkal
gyengéden átveszi a nap
didergő partoldalon
tavaszunk sóhaja
szirmot érintve gyorsan végig szalad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése