Fényjelek...

Fák

bokrok

madarak

fűszálak

füst

pára

sziromlenyomat

komótosan húzza félre függönyét a hajnal

vékony száron vezetett fényparipák

patkós dobbanása szívemen

friss színekkel feslő bomló bőrömre omló életszerelem

csillagom távol éppen csak sejteti múlik az éj

pici pamacsokban folyik szét az illat

hajnali lármás madár csőrében szalmaszál

toll és pihe

porszemek

körmöm hegyére friss vágyat varázsló fényjelek

hulló szavak kikiálthatatlan hangok szorítanak

békák

rigók

házukból pislantó csigák

érzik a kerek világ ringató ritmusát

tiltott utakra lépek

fénymázas esküvések

ezerszer pergetett képek

korok

feketére firkált gyűrött létkartonok

szétfoszló kifosztó tévedések

vesztett hitek hámja alól kitérek

hajnali csikórobbanásos éledés

csillanó csendben

 száraz gallyakat roppantva feléd tartok

elveszített unt harcok

sóvárgó szürkeségek helyét elhagyom

TE vagy a holnapom

szilánkos fájdalommal hasító

bőrömre biztató csókot pecsételő

tavaszban tébláboló

friss szelekbe futó lázadó

toldott

foldott

napokat meglopó

madarat

fát

bokrot

rügyet

bimbókat

álmodó

tébolyban velem utazó

tükrös üveglapos folyókat

virágtengereket rajzoló

arcomat újra álmodó

örökös hódító

tavasz

légy szívem vad ritmusa

sarkamba költözzenek feledett táncok

fülemben lüktessenek ősi zenék

érezzem pezsdül a lég

fű fa bogár hordja szanaszét földi létezésünk isteni üzenetét.

 Az érdi IRKA  által kiírt Nyitnikék pályázat fődíját ma, azaz 2017 május 11-én vehettem át a Fényjelek című versemért valamint a Csóka című prózai írásomért.
Fotók: 2018 április kertecském szépségeiből...