Utak május idején...

Szerelem ringat minden fűszálat

piruló árokpartokon selymet fodroz a szél

letérdelnél

hogy

esküdj

meg is halnál az életért

örök

csodák

pazarló mámorát

veszni nem hagyod

minden

bokor

felidéz egy elvesztegetett tegnapot

harsogóan habfehér
illatot hullató akác

figyelmeztet

tévúton jársz

meghalsz és újra éledsz

hétpecsétes titkok szakadnak szét

szavak

hallhatatlanok

súgják

miénk e pompa

hozzánk hajol

gázolunk a hullott szirmokon

míg

valahol

tudatunk alá temetve

dongó

dönögő

dudorászó

kívánság éled

széttépni valamennyi ostobán tákolt képet

májusi mámorban úszik a rét

vadvirágok

ékes

partra vetett rózsák

legszebb tavaszunk híreit kidobolják

türelmetlenül

 magányt sértenek

pengés élű fényeket ringat a víz

sírsz

minden csepp szívig csorog

míg

csendesül a vágy

arcodon ostoba nyugalom ver tanyát

út menti

harsogó búzatábla ezüstbe hajló kalásszal int

reménnyel tetézi az alkony

ölelkező

bűbájos színeit.