Lehajolok
a
sűrű ágak elől
arcomba ér mégis minden levél
karomhoz
simuló ágak
ölelkezve várnak
hajamba virágszirom akad
pirulva félrenéz a nap
lombok
dombok
vízparti léptek
gondjaid
sehol
minden csepp titkokról
dalol
selymesen súgja ez itt a ma
bársony terítéken
kínálódó
életes korona
sem
árnyék
se
bánat
pillanat tükrében egyedül megállhatsz
arcodba csapódik máris és felsebez az emlék
itt voltál gyermek nemrég
ez
a
part hívott
a
part hívott
ezek a vizek
fél évszázad tűnt
alig hogy elhiszed
opálos fényben kitakart arcok játszanak
kagylók
kavicsok
homok
múlt időkbe vezető
ismerős
idegen
lábnyomok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése