Akár
az
álom
kék tündöklés
hatalmasra feszített vetítővásznon
bent
is
kint
is
minden borul
létcsónakunk
sziklás partot karcolt valahol
mélybe merülő
kopott
fehéres
evezőlapát
ölelem
a
a
nyár
legszebbik magányos hajnalát
hajamból vállamra
csorognak a cseppek
világból kizárt napok csendesen peregnek
titokzatos
ringató habok
hatalmas hold
tengernyi csillagok
fájdalomba hajló
félédes
nappalok.
Szép. "Ölelem..."
VálaszTörlés