Esik
szakad
ömlik
csorog
megnyílt az ég
sírnak
zokognak
az
angyalok
betűk
szavak
ár nem apad
kerti lépcsőn bukdácsoló kicsi patak
mohó a föld
percek alatt
minden cseppet beszív
zöldes
haragos
a
víz
álmosító
hangok
félbeszakított mondatok
tervek
tegnapnál elhagyott terhek
ég
peremén
halvány
kékség
dereng
éhes fecske nép
légbe hasít
míg
nézem a kert
elmosódó
smaragd képeit....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése