Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. szeptember 4., szerda

Ősz felé...



Ősz felé


Kopott kövek
kanyar
jobbra nagy fordulat
egy
villanásra hátra nézek
meglátom messzi arcodat
vagy
inkább
hozzád képzelem
míg
rég látott alakod feltűnik hirtelen
görbül az út
romos falak
rossz kerítés
takarnak el
szemhéjam alá űz a gondolat
megszorulnak a szavak
szívem mégis hevesebben ver
hogy
hálát adjak érted
elég egy pillanat
eltűnsz míg röpke sóhaj belőlem felfakad

villanásnyi idő csupán
aztán
végig nézek az okker szegélyű
lustán ballagó Dunán

ladik billeg
nagy az aszály
borongós
fakuló csókkal búcsúzik a nyár
s
egy
kisfiú a sekély vízben bátran lépked
maréknyi kavicsot a felhabzó folyóba
gondtalanul
dúdolva
dobál...


3 megjegyzés: