TARKA KÉP

TARKA KÉP

Kezed fogom míg  keskeny parti utakon botladozom

ringató szél

vörösre festett hulló levél

bogyók

bíborba mártva

alkonyi fény vetül a tájra

erecske

csobog

cuppogó sárba lépek

kezem fogod

velem

vagy

minden zizzenést megértek

a

te

sóhajod

szakít szét messzi kósza felleget

kitágítod fölöttem az őszülő eget

korhadt vén fák között kanyargó utamon

csodáidat újra számlálhatom

végtelenbe nyúló szerelem

minden napban megadod nekem

zizzenő avarba lépek

idő

fodrozta

ráncok

tarka képek

forrás fakadt

korhadó sárkány őrzi vénen

kortyolok a jóból

hűvös a markomba fogott csepp
szomjoltó

feléledek

s

míg

a

dombon felkapaszkodom

csendben áldlak
melengető

aranycirmos

őszi

alkonyon!